Kondér Rózsa Mária néven látta meg a világot Orkánváradon 1850-ben. Későbbi visszaemlékezéseiben egy szép, de a szorgos falusi munka által megedzett kezű és arcú asszony képét idézte rendületlenül föl, mikor édesanyjáról kérdezték. Atyja leginkább iszákos volt, amikor nem, akkor pedig nem tartózkodott otthon. A később Orkánság „furmányosaként” emlegetett, ekkor még fiatal leányzó 1865-ben szökött el otthonról és Orkánlekszikára költözött, hogy megvalósítsa álmait.
Egy bohém fiatal költőnél rendezkedett be, aki rendszeresen beszélgetett vele. Ez nagy változást jelentett eddigi életében. Először mosogatásból és karcolásból tartotta fenn magát, majd 1869-ben megpróbált elhelyezkedni az akkor felépült kőszínházban. Kapott is egy kőszerepet, ám ebben nem találta örömét. Többször jelentkezett Schwenk színpadra vitt regényének, a "Der einzeln held" egyik szerepére. Mivel a „Magányos Hős” híres Schwenk-regényben csak egyetlenegy szereplő van (tudniillik a Magányos Hős), aki mellesleg férfi, így (az akkor még) Kondér Rózsa Mária lecsúszott a szerepről. Ekkor (1872) változtatott nevet és a Szekfű Gyula által rendezett Neuerbacher-Schwenk családvita pátoszi színpadi feldolgozásában (A Neuerbacher-Schwenk családvita egyetlen nemzedéke címen játszották e kissikerű darabot) megkapta Neuerbacher Kármen szerepét. Innen felfelé ívelt színésznői pályája.
1879-ben már neki ajánlotta Szügyjáró Alfréd Bosznia lerohanásáról írt romantikus darabjában („Hercegovina hercegnője”) a női főszerepet. Szügyjáró Alfréd egyébként a kor megbecsült publicistája volt, a milleniumi Orkánság Herczeg Ferenc-e, illetve Nagy-Orkánság megálmodója.
Mustárfalvi Csipesz Róza karrierje az Olümposzig szárnyalt, ám magánéletében sorozatos gondok adódtak: bigott görög-macedón katolikus szülei a fellépései miatt kitagadták lányukat, a bohém fiatal költő pedig elvett egy megszöktetett úri lányzót; így Róza szép belvárosi villájában egyedül élte fiatal éveit. Pletykák persze terjengtek egy nála jóval fiatalabb katonatiszt és közte lévő vonzalomról, de tárgyi bizonyítéka nem maradt e kapcsolatnak.
Mustárfalvi Csipesz Rózát a pesti Petőfi Színház is meghívta, de ő nem akarta otthagyni Orkánlekszikát. Több díjban részesítették, tagja lett az Örökbecsü Magyar Színésznők Egyesületének, megválasztották a Beregffy Katalin Nőszövetség zászlófonójának, majd tiszteletbeli ülnökének, valamint Tisza Kálmán a Monarchia Közép-Érdemrendkereszt „közlegényi” fokozatával tüntette ki.
Az orkánlekszikai kőszínház, némi fával
1896-ban bemutatták I. Ferenc Józsefnek, aki a városi regék szerint rákacsintott a „Furmányos” színésznőre. Mustárfalvi Csipesznek a századfordulóig több kérője is akadt, de ő „senkihez sem vágta supulykáját”, ahogy Orkántamásiban mondanák. Rosszmájú pletykák terjedtek a villájában történő nagy italozásokról és légyottokról. Állítólag Szekrényessy Kálmán és Podmaniczky Frigyes is többször megfordult nála.
Az első világháború kirobbanásakor önkéntes hangulatnövelő volt, majd a sok vér és kötszer láttán mély depresszióba került. Idősen már nem tudta követni a fejlődő technika és gyorsuló világ vívmányait, a mozgókép és a film világa idegen volt és maradt mindvégig számára. Mustárfalvi Csipesz Rózának gyermeke nem született. 1925-ben Orkánlekszikán, egy szívrohammal járó automobil-balesettel végződött hosszú pályafutása. Ma utca és márványtábla őrzi nevét és emlékét.
