1897-ben alapította Kacsaffy Elek orkánalsóréti református lelkész.

Kacsaffy régi orkánsági lelkész dinasztia sarja volt, nagyapja 1849-ben 7 hónapot töltött az orkánváradi erőd börtönében a szabadságharc melletti kiállása miatt (bár egyes, a családdal nem éppen baráti viszonyban lévő források szerint az öreg Kacsaffy valójában egyszerűen bemenekült a régóta üresen álló és omladozó várba, hogy a szabadságharc teljes időszaka alatt borozással és hajítóteknőzéssel múlassa az időt). Édesapja a helyi Függetlenségi Párt lelkes támogatójaként a dualizmus kori közélet és kártyázás, ily módon pedig az orkángöröngyösi református templom elkártyázásáról ismert alakja volt. Édesanyja, Pajtássy Izabella a Lorántffy Hozsánna Dalkör megyei vezetője volt.

A lelkészi szolgálatát 1885-ben megkezdő Elek azonban  sokkal inkább kicsapongó életmódja miatt tett szert kétes hírnévre. Fiatal korában liberális teológiát tanult Hollandiában, Dániában és a  müncheni Oktoberfesten.. Hazatérve több fegyelmi tárgyalása is volt, a presbitérium számára örök témát nyújtottak kisebb-nagyobb botrányai. A pohár akkor telt be, amikor 1896 augusztus 20-án a millenniumi hálaadó istentiszteleten (melyen részt vett Orkány Mór, Orkány Dezső Aurél unokája, és Mustárfalvi Csipesz Róza színészkirálynő is) annyira berúgott, hogy, amikor úrvacsora közben elfogyott a bor (nagy részét már a szertartás előtt elfogyasztotta), "pincér, még egy rundot az én számlámra!" kiáltással fordult a kor szokása szerint szmokingban megjelent báró Kenderessy Béla Orkán vármegyei alispánhoz.

Miután megfosztották palástjától, néhány elkötelezett követőjével Orkánbaksonyba költözött. A hagyomány szerint 3 hétig ki sem mozdult háza borospincéjéből, s mikor feljött már készen volt az "Engedjétek hozzám a spitzeseket!" című vitairata, amelyben maró gúnnyal figurázta ki a történelmi egyházak szerinte álságos hozzáállását a alkohol fogyasztáshoz. (A művet betiltották, legközelebb csak 1952-ben vallásellenes propaganda anyagként adta ki a Szikra kiadó - ám ez ellen Kacsaffy Új-Zélandon élő családja tiltakozott.)

A kicsapott lelkész közel egy esztendőn át járta Orkánság kocsmáit, csárdáit, és italméréseit, hogy híveket gyűjtsön maga köré. Végül az orkánbaksonyi "Fogadó a szomjas kácsához" nevű, azóta már lebontott söntésben alakították meg a Krisztus Vére Evangéliomi Szabadegyházat.

A népnyelv hamarosan "koccintósoknak" nevezte el a közösséget - amely egyébként szépen gyarapodott. Amikor Kacsaffy 1909-ben elhunyt már 12  gyülekezet működött Orkánság-szerte.

Kacsaffy teológiailag nem szállt vitába a kálvinista tanításokkal, hitújítása kimerült a liturgia megváltoztatásában. Gyülekezetében a lelkész úrvacsora alkalmával minden egyes hívővel külön koccint, és iszik egy fél deci bort. Ez a protestáns hagyománnyal ellentétben nem az istentisztelet végén, hanem az elején történik, hogy - miként Kacsaffy írta - "vidám, s emelkedett hangulatban imádkozzanak, énekeljenek az Úrnak házában."

Az egyházalapító nem érezte elég kifejezőnek az "Áldás, békesség!" köszöntést sem, helyette a koccintósok úgy köszöntik egymást:

Mire a válasz: Ami marad, harag.

A húszas évektől több "koccintós" templomban is egy söntéspult szolgált úr asztalaként, innen osztja merőkanállal a bort a lelkész. Ez a megoldás azonban a mai napig vitatott, így nem vált általánossá. 1994-ben az orkánújvárosi gyülekezet ketté szakadt, amikor Satu Béla tiszteletes sörcsapot szereltetetett az úr asztalára

Az egyház kiemelkedő alakja Pinczés Rudolf orkánbuggyosi tiszteletes, aki az ötvenes években arról vált hírhedté kommunista állambiztonsági körökben, hogy a templomba járó besúgók borába úrvacsora közben ricinust csempészett. 1951 februárjában letartatóztatták, és az orkánújvárosi ÁVH fogságában volt két hétig. Emlékét  a templom, illetve az "Éva presszó" falán márvány tábla őrzi.