Orkánsági látogatásaink és a helyi folklór kutatása közepette, egyre bizarrabb szokásokra bukkanunk. Egy augusztusi hétvégén Orkántöttösre vitt az utunk, ahol egy hamisítatlan orkánsági esküvő közepébe csöppentünk. A dínom-dánom hangulata minket is jócskán magával ragadott, de a szerkesztők még a delirium tremens közepette sem felejtették el, hogy itt bizony érdemes lesz nyitott szemmel (és szájjal) járni... A téma kapcsán több bejegyzés is várható, élményeinket igyekszünk több szemszögből is megosztani olvasóinkkal.

Az esküvő napján a falu utcái koldusnárciszba burkolóznak, a porták megnyílnak, az udvarokon pedig piknikezőasztalra helyezett, házi babpálinka várja a násznépet, vagy az arrajárót. Orkánságban az esküvő meglehetősen nyílt esemény, az ifjú pár boldogságában mindenki osztozhat. Ebben a felfokozott, kötetlen hangulatban mindenki hamar megszabadul gátlásaitól. Talán túlságosan is.

A menyasszonyhágás ("miskázás", "arafektetés") előzménye alighanem a középkorban elterjedt "első éjszaka joga" (jus primae noctis). Ennek során a friss arának kötelessége volt a földesúrral hálni a nászéjszakán. A jus primae noctis egyes helyeken pénzzel megváltható volt, de az anyagiakban nem igazán szűkölködő uraságok ritkán szalasztották el a könnyen jött pásztorórák lehetőségét.

Az idő múlásával Orkánságból is kiveszett ez a szokás, de a falu elöljárói, befolyásos emberei továbbra is jogot formáltak bizonyos "előjogokra". Az esküvőkre történő meghívásuk íratlan kötelesség volt, ahol teljes kiszolgálás és a menyasszonyhágás lehetősége járt nekik.

 "Asszonyra fel!" Hágásra induló férfiak, valamikor a 30-as évek közepén.

 Erre a bizarr aktusra általában éjfél után, a hangulat tetőfokán kerül sor. A vőfély "Asszonyra fel!" kiáltással adja ki az ukázt, majd a menyasszonyt "elrabolják" és egy félreeső helységbe cipelik. Ezalatt a hágásra jogosult férfiakat egy székre állítják, majd a vőfély mindenki nadrágszárán átbújtat egy fiatal kacsát. A hiedelem szerint a gatyában verdeső kacsa fokozza ugyan a nemi vágyat, de rontja a nemzőképességet. A kacsa általában kondérban vagy nyárson végzi, mert a vőfély mindenáron elvégzi a szertartást, minden egyes résztvevő esetében. Ezért sem ajánlatos az orkánsági esküvőkre szűk nadrágban menni! A menyasszonyhágást minden esetben a férj kezdi meg, majd őt követi -társadalmi rangnak megfelelően- a többi jelen lévő uraság. Az aktust a szokásoknak megfelelően senki sem csinálhatja "végig", a menyasszonytánchoz hasonlóan itt sem szokás a 1-2 percnél tovább élni a lehetőséggel. A felajzott urak a hallástávolságban várakozó kurtizánokkal folytathatják, amit elkezdtek. Ennek "köszönhetően" az orkánsági esküvő sok törvénytelen gyerek fogantatásának éjszakájával esik egybe. XXI. századi "újdonság", hogy a menyasszonyhágásban nők is részt vehetnek. Erre azoban a helybéli mindentudók szerint csak elvétve akadt még példa.

"Ki legyen az első a sorban...?" A verekedés sem ritka a sorrend megállapításakor...

 A hágást követően a közelben elhelyezett snódvájdlingba kell értékelhető mennyiségű pénzt dobni (hágapénz). Egyéb tájegységekben ilyesmire a menyasszonytáncot megelőzően kerül sor, de a menyasszonytánc nem túl gyakori esemény az orkánsági esküvők során. A sokkal "bensőségesebb" és rituálisabb menyasszonyhágás annál inkább...

Az esküvő másnapjának reggelén a friss arát gondos asszonyok veszik kezelésbe. Kezdetleges nőgyógyászati módszerekkel "megtisztítják" a fiatalasszonyt, majd a férj rendelkezésére bocsátják. Ekkor veheti kezdetét a násznappal, Orkánságban ugyanis -a hallomások alapján- leginkább napközben szokás házaséletet élni ("Éjjel apad, nappal fakad"-tartja a jól ismert orkánsági közmondás!).

Fontos kitétel, hogy menyasszonyhágáskor erőszakról szó sincs! A helybéliek szerint minél nagyobb a hágásra jelentkezők sora, annál nagyobb "fogás" a férj számára az újdonsült feleség...