Adalékok a németországi Orkánok történetéhez, I. rész. A Heilig-Igernsturmi kacsavád

Soron következő tanulmányban az elmúlt időszak örömteli módon megpezsdülő, s minden korábbinál színvonalasabb orkánkutatás legújabb németországi eredményeit szeretnénk közölni.  Mint közismert, az orkánsági svábok - kik rendhagyó módon Mária Terézia szigorú tilalma ellenére érkeztek Orkánságba - 1766-86 között települtek a régióba. 1945 után mint a nácizmussal együttműködő, egyben kollektíven Volksbundista nemzetiségként megbélyegezték őket (természetesen alaptalanul), majd megkezdődött a kitelepítésük. A kitelepítés elvi megalapozásához nagyban hozzájárult Andics Erzsébet, a kor fő  ideológusaként számon tartott történészének kevésbé ismert tanulmányai: Az Orkánsági svábok a nácizmus szolgálatában, illetve Orkánfasizmus a magyar vidéken (Orkánsági századok 1946. 476-553. p.)

A kitelepítés nagy vidámság és nótaszó mellett történt Orkánságban

A három orkánsági sváb település Orkánnémedi (Wurstbald), Orkánfelnémet (Alsbach-Obendeutsch) és Orkánhalas (Arkesch-Grossfischer) kitelepítése tehát megkezdődött, így ez a különös orkáni nemzetiségi enklávé súlyos vérveszteségeket szenvedett.

A kitelepítetteket a bajor Baden Baden-Obenfürstendberg falucskában helyezték el, ám a beilleszkedés a karakteres katolikus bajor közösségbe eleinte nehézségekbe ütközött. Az orkáni svábok (arkesch-schwaebisch) sajátos hagyományai nehezen összeegyezthetőnek bizonyultak a befogadó közegnek, mely sokszor bizony nehezen tolerálta az arkeschek (bár ez a mai napig kicsit lekicsinylő, pejoratív kifejezés) életmódját.

Rögtön 1947-ben az első transzport megérkezése után hatalmas botrány tört ki, ám akkor még nem a helyi lakossággal, hanem a megszálló amerikai hadsereg Heilig-Irgemsturm-i főhadparancsnokság főszállásmesterének főszakácsával. A müncheni levéltár adatai szerint (Lásd: MüL 3.1.5-G-W-2614/1947.-ä) Herbert Smith főszakács 1947. október 21-én a hadosztály ellátmányához tartozó mintegy 3400 kacsának csak a hűlt helyét találta. Az eset különlegességét az adja, hogy a hadosztály összes többi lábas jószága teljes létszámban meg volt. A botrány elkerülhetetlen volt, és igen komoly következményekkel járt a világ történelmére.

A Heilig-Irgensturmi kacsavád

A híres pizsamás kacsalopás résztvevői és a közös emlékfotó az amerikai hadsereg jóvoltából. A képért és kutatásért köszönet Csuhás úrnak!

A későbbi nyomozás számos különös, és az amerikai katonai krimi-nalisztika történetében egyedülállónak tekinthető bűnügyi jelet tárt fel. Ezek egyike volt a kacsák nyom nélkül való eltűnése, a másik a részt vevő személyek őszinte értetlensége a megfogalmazott vád tekintetében.

Október 21-ét tehát napjainkig az amerikai hadtáp fekete napjának tartják. Egyes, bár némileg megkérdőjelezhető hitelességű szovjet tudós szerint az amerikai hadsereg hadtápszolgálatát soha nem érte ekkora kár, mint az október 21-től két hónapig tartó időszakban. Ugyanis nem csak ekkor tűntek el kacsák az amerikai Heilig-Igernsturm-i karámból.

A második transzport november 4-én érkezett, immáron 4700 kacsával, hogy némileg pótolni tudják a kiesett mennyiséget, és a hadsereg mellett a környékbeli lakosság igényét is, legalább részben kárpótolni tudják. Az amerikai hírszerzés ekkor már tudatában volt az itt letelepített arkeschek már-már függőségnek nevezhető kacsaimádatának, de érdekes módon ennek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, senki sem gondolta, hogy az arkescheknek bármi közük lett volna a kacsák eltulajdonításában. Az állatok tehát november 4-én megérkeztek, hogy másnap hajnalra annak rendje és módja szerint egytől-egyig eltűnjenek. A hadseregben eluralkodott a pánik, amit a mai napig csak Panick of Duck-nak nevezi az amerikai szakirodalom (Stephen McCente: The Arkeschhit, New York, 1955, 1200 p.)

Ezen a korabeli szinesített technikával feljavított fotón a Tenesse állambeli Cookeville lakosait láthatjuk, amint jelképesen elbánnak egy "arkesch-el"

A harmadik transzport kacsa eltűnése természetesen már az FBI éberségét is felkeltette, így gondos megfigyelés alá vették a XIX. Texasi gyalogos-hadosztály kacsaellátóját. Az alapos nyomozás meglepő, egyben az amerikai hadsereg számára meglehetősen fontos tanulságokkal bírt. A hadosztály beosztott szakácsa ugyanis nem más, mint Thomas F. Hidasi, eredeti nevén Hidasi Faros Tamás, Dallasi raktáros, aki 1934-ben vándorolt ki Orkánhidasiból. Az FBI és a CIA azóta titkosításból feloldott iratai szerint McCarthy híres kommunista-ellenes hadjárata valójában az orkánok titokzatos beépülésének köszönhető. Kevésbé ismert tény, hogy a kommunisták mellett akkoriban az USA számos vidékén (különösen igaz ez a kacsatartó államokra) széles orkánellenes hangulat uralkodott el. Mivel az átlag amerikainak halvány fogalma sem volt arról, hogyan nézhetett ki egy arkesch, ezért - a megelőzés jegyében - mindenkit, akinek legalább háromtagú neve volt, és függőségi szinten szerette a kacsát, megfigyelés alá helyeztek.

Ez a szó szerinti "üldözési mánia" annyira eluralkodott egyes közép USA-beli államokban, hogy hálaadáskor egyes erősen ittas kacsatermesztők számos pulykát fogyasztó családot hagytak helyben, mondván így leplezik magukat.

Az amerikai könnyűzene gyakran utal az egykori orkánvészre, ezzel tiltakozva a republikánusok idegengyűlöletére. Howard the Duck (orkánsági forgatóköny-írót sejtünk a háttérben...)

(filmtörténeti zárójel, hogy ekkoriban számos amerikai mozi nem volt hajlandó Walt Disney Donald kacsás meséit vetíteni, félve a nézőtéren kialakuló orkánellenes lincshangulattól)

McCarthy bukásával természetesen alábbhagyott az arkeschvész is, ám valószínűsíthetően Bajorországba azóta is megerősített őrséggel szállítják a szigorúan kétnevű amerikaiak a kacsákat.

Lapzárta után érkezett: A Négy Mancs Alapítvány tiltakozik az Orkánságban tapasztalható durva és minden emberiességet nélkülöző vad, és kegyetlen kacsakínzások ellen, egyben felszólítja a hely lakosságot, hogy hagyjanak fel ezzel a buta és provinciális szokásukkal. Nem mellesleg kiváló kacsapótlót ajánl: az osztrák gyártmányú Entemittel-t, de visszautasítja azokat a vádakat, miszerint Lajtán túli élelmiszergyárak pénzelnék a szervezetet.

(folyt. köv. a "Zajos keddel")