Orkánnémedi és Heinrich Jacob Schwenk kapcsán már említettük a híres Neuerbacher-Schwenk családvitát, mely az Orkánságban meglehetősen gyakorinak számító családközi konfliktusok egyike.

Történetünk főszereplője a híres költőfejedelem, Heinrich Jacob Schwenk és földije, Rubeus Neuerbacher. Utóbbiról még nem esett szó a blog története során, most elégedjünk meg annyival, hogy Orkánnémedi egyik híres, lócaműves-nemzetségének leszármazottjáról van szó.

A Schwenk-család szétszéledésekor (1620-as évek eleje) a családfő, Karl Gustav Schwenk egyedül maradt Orkánnémediben. Semmirekellő fia, a kalandoréletet választó Heinrich Európát járta, lánya, Wilhelmina pedig 1622-ben engedély nélkül külföldre szökött egy itáliai bankárral. A magányos öreg bánatában a babpálinkához nyúlt és rövid időn belül a falu tintásaként tartotta számon a köztudat; a dohánytól már feketét ziccentő, esténként részegen a falubélieket inzultáló vén csatalovat senki sem kedvelte. Gyönyörű kúriája viszont számos ember irigységét váltotta ki. Egyik este a Speck-kocsmában az ittas öreg beszédbe elegyedett komájával, az agyafúrt Otto Neuerbacher-ral. Otto szintén megette már a kenyere javát és népes családdal rendelkezett. A sokadik öntő után a két öreg fogadást kötött; ha Schwenk fia 1629. Karácsonyáig nem ad életjelt magáról, úgy a kúria a Neuerbacher-családot illeti majd a magányos öreg halála után.

Karl Gustav Schwenk végül 1627-ben távozott az élők sorából, súlyos májnagyobbodás vitte el. Fiáról semmit sem tudtak, a Neuerbacherek pedig elégedetten dörzsölték tenyerüket. A kúria azonban -az adott szó miatt- üresen állt és hamarosan már az enyészet jelei mutatkoztak rajta.

1629. decemberében sorban álltak a bútorokkal megrakott szekerek Neuerbacherék portáján. A fiatal Rubeus Neuerbacher volt az a szerencsés, aki a Schwenk-kúria várományosa volt; 23-án éjfélkor pedig -zajos csinnadratta közepette- bevonult a kihalt ingatlanba. Nyugovóra tért, reggel azonban kellemetlen meglepetés érte. Újdonsült háza udvarán frissen érkezett lovas szentségelt; Heinrich Jacob Schwenk 15 év távollét után, elsőre kacsa-ürülékbe lépett szülőháza udvarán.

A szakállas idegen aggódó tekintettel tört be a lelakott ház ajtaján, ahol az álmos Rubeust találta. Távolságtartó bemutatkozásukat követően fény derült a helyzet okára; a két férfi végül szóváltásba keveredett és birokra keltek egymással. A verekedést végül Rubeus menyasszonya, Karcos Ilonka szakította félbe. Egyik fél sem engedett az igazából így Heinrich Jacob Schwenk a kúria udvarán vert tanyát. A következő hónapok azzal teltek, hogy a két férfi kölcsönösen pokollá tette a másik életét. Kezdetét vette Orkánság történetének leghosszabb pere, mely végül 1634-ben ért véget. A bíró nem tudott dönteni, így végül pénzfeldobással dőlt el, hogy a kúria a Schwenk-családot illeti meg (tudomásunk szerint a jog történetében ez a döntési eljárás azóta sem fordult elő). A vesztesek örök haragot fogadtak, kezdetét vette a máig is tartó szembenállás a két család között.

Heinrich Jacob Schwenk megnyerte ugyan a pert, de a faluban nehéz helyzetben volt. A Neuerbacher-fivérek (Rubeus és két öccse) szabályosan vadásztak rá és ha meglátták, összeverték. Schwenk ezért svájci zsoldosokat fogadott, hogy legalább otthonában biztonságban legyen. Tudta, hogy utódokra van szüksége, ezért (érdek)házasságot kötött; feleségül vette a kedélyes Überhans-család legidősebb lányát, Erikát. A tekintélyes termetű lánykát hamar asszonnyá tette; felesége 11 gyermeket szült neki. 4 fia azonban nem vehette fel a versenyt a 15 Neuerbacher-csemetével, akik apáik példáját követve, alaposan elláták a baját a Schwenk-fiúknak, ha meglátták őket. 1649-ben azonban betelt a pohár, miután az egyik Neuerbacher ólmot öntött a legkisebb Schwenk-fiú bal fülébe.

 

 

 

Rubeus Neuerbacher, a lóca-mívesség mestere

 

 

 

 

  Heinrich Jacob és 4 fia bosszút forralt; azt tervezték, hogy a revansra ott fognak sort keríteni, ahol Neuerbacherék a legkevésbé számítanak rá. Otthonukban kívánták meglepni az ellenlábas családot, méghozzá a Kacsa-napon, amikor az összes család egybegyűlve üli meg az Orkánságban szent állatnak tekinthető madár létezésének ünnepét. Mivel a Neuerbacherek sokkal többen voltak, Schwenk egy Erdélyben ellesett alkimista trükkhöz folyamodott; vakító-gázzá szublimáló folyadékot főzött, hogy ennek segítségével kerekedjen felül a tort ülő Neuerbacher-családon. Ekkor még nem tudta, hogy kétélű fegyverhez nyúlt.

Kacsa napján majdnem az összes Neuerbacher összegyűlt az asztal körül; ünnep révén még a portájuk őrzésére sem volt gondjuk, így a legkisebb Schwenk hírül vihette apjának, hogy minden készen áll. Heinrich Jacob Schwenk és fiai megtöltötték a pálinkásüvegeket a vakító-főzettel, majd elindultak a vendettára. A Neuerbacher-házhoz érve bemásztak az udvarra, majd a 4 Schwenk-fiú az ajtót betörve, ordibálva elhajította a palackokat. Hamarosan az egész ház megtelt a párolgó "csodaszer" füstjével, a zavarodott emberek pedig vakon botorkáltak fel s alá. Kiderült, hogy a főzet túl erősre sikeredett, így a helyiségben mindenki -véglegesen- megvakult. Csak Heinrich Jacob Schwenk úszta meg, mivel ő -fiainak szánva a dicsőséget- nem vett részt a ház lerohanásában. Szintén megőrizhette látását a részegen a pincében heverő Rubeus Neuerbacher. A többi Neuerbacher azonban elvesztette szeme világát, így a rossz nyelvek csak mint "elvakult családot" emlegették őket a továbbiakban, a vaksággal összefüggésbe hozható, cinikus megjegyzésekről nem is beszélve.

Másnap a két családfő ismét félholtra verte egymást. A fehér botos Schwenkek és Neuerbacherek még évtizedekig, a szó mindkét értelmében vakon utálták egymást. Fehér botos emberek hadonásztak Orkánnémediben, mindenkinek odasóztak az utcán, hátha ellenlábast találnak. Többségük Darwin-díjas halállal húnyt el; volt, aki saját hátába csapott egy fokossal, de akadt olyan is, aki a snódvájdling helyett a petróleumlámpát húzta meg.

A történetnek van szívderítőbb szála is; Heinrich Jacob Schwenk harmadik lánya, illetve Rubeus Neuerbacher legidősebbbb fia a Kacsa-napi vendetta előtt szöktek meg Orkánnémediből. A két fiatal összeházasodott és a múlt feledése céljából felvették a "Hetveny" nevet. De ez már egy másik történet...

Szerző: a templomi udvarnok  2010.04.15. 15:38 6 komment

Címkék: orkánnémedi karcos überhans orkánnémedi vendetta családvita snódvájdling öntő speck kocsma neuerbacher schwenk családvita kacsa nap heinrich jacob schwenk karcos ilonka wilhelmina schwenk rubeus neuerbacher

A bejegyzés trackback címe:

https://orkan.blog.hu/api/trackback/id/tr581923763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a csuhás 2010.04.15. 18:39:46

És hová tűnt Neuerbacher Kármen a hősszerelmes?

a csuhás 2010.04.15. 18:43:08

Lucien Febvre írt erről egy mikro-történeti remekművet:

Kacsa és alkímia. A 17. századi joggyakorlat két orkánsági család vitájának kereszttüzében. Annales. 1936. I. 1157-1389. o.

a templomi udvarnok 2010.04.15. 19:45:30

Neuerbacher Kármen szintén megvakult az 1649-es vendetta során, akkor húszéves volt. 1650-ben Angliába ment, ahol a londoni bohémélet ismert alakja lett... Ismertetőjegye a szemhéjaira festett 1-1 szemgolyó volt, így alvás közben is azt hitték róla, hogy ébren van. 1666-ban, a londoni tűzvészben hhalt meg.

a csuhás 2010.04.15. 19:55:43

Pontosabban a tűzvész okozta miatti trauma következtében nem tudott ránézni a kenyérre és bemenni a Pék (Baker) utcába, így egy váratlan pillanatban éhenhalt.

Nevetlen Krónikás 2010.04.16. 21:50:34

Ne feledkezzünk meg Julius Mengel méltán elfeledett 3600 oldalas romantikus-realista regényfolyamáról, a "Vakságról" sem. (1877. Bécs, Olympos Verlag)

a templomi udvarnok 2010.04.16. 22:25:24

@Nevetlen Krónikás:

Azt már rongyosra olvasták Orkánlekszikán, a könyvtárban. Úgy hallottam már nem is kölcsönözhető, csak felügyelettel lapozgatható.
süti beállítások módosítása