A híres kacsavári ütközet 1553-ban zajlódott, amikor az Eger vára alól csúfosan eloldalgó oszmán sereg egy része úgy döntött, megpróbálja megrohamozni az éppen útjába eső Kacsa várát. (Draskóczy István történész szerint a török sereg mozgása tudatos volt: a vár közelében található nagymennyiségű só miatt vették arra az irányt.) A mintegy 250 főnyi katona, tiszt és legény, kiegészítve idősek és lányok sokaságával, nézett szembe legalább kétezer törökkel. (Egyes orkánsági történészek 30-40 ezerre is becsülik a szultáni sereget, de ezen számokkal mi inkább óvatosabban bánnánk.) A király segítsége elmaradt, a várurat pedig több sikertelen akció árán sem tudták kimozdítani a Pötyi Fogadóból. Kacsavárnak, ha a magyar történelemben csak elhanyagolható, de Orkánság szempontjából mégis igen fontos értéke volt: Kacsavár volt Orkánság északi, és nyugati részének kapuja; elfoglalása beláthatatlan következményeket indított volna el a térségben.
Kacsavár romjait ma sűrű erdő fedi el a látogatók elől. Minden szerdán és pénteken 10-12 között látogatható, diák-, nyugdíjas kedvezménnyel és uszoda bérlettel 20 Ft, felnőtt jeggyel pedig 1200 forintért.
Az oszmánok hírétől megrettent, várba szorult katonaság és civil lakosság szívélyesen fogadta a jó hír hozóját, Ölebi Bömbölős Zsigmondot. Ölebi Bömbölős Eger várában tartózkodott Tinódi Lantos Sebestyénnel együtt, de a köztük kialakult feszültség és torzsalkodás miatt nevét a homály és az ismeretlenség fedi. Ölebi igencsak italos ember hírében állt, asztalára legalább két snódvájdling bort kért ki, majd delelőre el is fogyasztotta azokat. Hosszú útja után alkonyatkor érkezett Kacsavárába, így érthető, hogy nem tudott választékos szavakkal beszámolni az ott történt eseményekről. Egy bömbölő (eme népi hangszerről még lesz szó) segítségével mesélte el az egri várvédők és asszonyok esetét, némi átköltéssel. A kacsaváriak ezért követni akarták az egri – hatásos – módszert. A történet ittas átköltését elhitték, így az orkánságiak szurok öntése helyett szűzlányok gondos elhajításával próbálták megvédeni a szívüknek kedves várukat. Ölebin keresztül ugyanis ez a furcsa történet jutott el hozzájuk. A merész vállalkozásra, miután a török „sereg” a vár alá ért és elkezdte annak megrohamozását, először – példát mutatva – gróf Beregffy Katalin jelentkezett. A lovasok, a janicsárok és a létrahordók igencsak megdöbbentek, mikor az úri kisasszony földre érkezésével három pogányt utasított maga alá. Ezt a jelenetet örökítette meg Mányoki Ádám: Beregffy Katalin elhajítása című festményén. A nem elkelt, szűz leányok sorra jelentkeztek, és a váratlan lépéstől, illetve a lányok bátorságától a török sereg igencsak megrémült. Joggal kérdezték: ha ilyen bátrak a lányok, akkor milyen erővel és elszántsággal bírhatnak a férfiak? Az oszmán sereg megunva a támadást, a némileg abszurd helyzetet, elvitt egy-egy snódvájdlingot, tömérdek lócát és elviharzott.
A kacsavári ütközet korabeli ábrázolása
Az orkánságiak azóta is büszkék önfeláldozó leányaikra. Benczúr György, Benczúr Gyula félgyermeke készített a kacsavári ütközetről egy grandiózus festményt Szűzhajítók címmel, mely megtekinthető az Orkánlekszikai Galériában.
Köszönöm Nevetlen Krónikás segítségét.
