Házasság-törő terem ma

1959-ben az Orkán megyei MSZMP élére Királyné Frakk Olga került, aki híresen rosszban volt férjével. Sőt, igazából idejekorán elvált tőle, de továbbra is férjezett nevét használta, gondolván: az akkori világban csak így lehet érvényesülni.

Megjegyezendő, hogy férjét, Király Istvánt rendszeresen verte felesége. Király úgy állt bosszút, hogy nyilvánosan csalta hitvesét. Mindkettejükről a legkirívóbb és pikánsabbnál pikánsabb történetek maradtak fent. A véget nem érő huzavona végül az 1956-os forradalom alatt fejeződött be: az Orkánkszentlászlói Forradalmi Kézművestanács előtt kimondták a boldogító válást.

Olga elvtársnő karrierje innen gyorsan ívelt a magasba. Annyi energiája szabadult fel a válás kimondásával, hogy minden idejét a szocializmus építésére szánta. Mikor feljutott a csúcsra, még érezte kezén a bizsergető érzést; a sok férjveréstől örökké pirossá vedlett tenyere nem feledtette el a házasság szomorúságait és a válás örömét.

Ezért 1959. november 7-én Orkánújváros újonnan épült részében (Petőfi-tanya, a helyiek „Zsivágónak” hívják) felavatta az ország első Házasságtörő termét.

A korabeli jogszabályok szerint ugyanis csak úgy lehetett (gyorsan) elválni, ha az egyik félről egyértelműen kiderült: máshoz jár légyottokra.

Házasság felbontása az Orkánújvárosi Önkormányzat Szekrényessy-termében

Királyné Frakk Olga elvtársnő ezért ügyesen újraértelmezve a jogi kereteket, hivatalos „házasságtörőket” alkalmazott, akik miatt minden herce-hurca nélkül ki lehetett mondani a – boldogító – válást. A Párt, kifejezetten a megyei főtitkár elvtársnő javaslatára, roppant módon szorgalmazta a válásokat. Így a válási procedúra kimondását a helyi Tanács fizette, sőt, egy egyedül maradt többgyermekes anyuka kedvezőbben pályázhatott újonnan épült panellakásra is. A házasságtörés először kifejezetten abszurd eseménynek minősült, ezért sokan kíváncsiak voltak rá. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni: egy zavarba ejtő, de – ahogy hivatalosan fogalmaztak – „nyilvánvaló szándékolt megcsalást kifejező” csókot kell érteni az esemény alatt. Mégis, az első ilyen, szokatlan válások nagy tömeget vonzottak. Ez elmúlt több mint 50 évben, több hagyomány is rakódott a válások kimondására.

Az egybegyűltek izgatottan várják a házasságtörést.

Először is az asszonyokat annyi csokorral (nem virággal!) köszöntik, ahány gyermekük született a házasság alatt. Különösen fontos szerepe van a házasságtörést véghezvivő férfinak / nőnek. Őket Törőembernek / Törőnőnek hívják, vagy együttes nevén törőnek. Általában a válást hivatalosan elindító féllel kell foglalkoznia a törőnek, de plusz szolgáltatásként mindkét fél részéről megtörténhet a megcsalás.

A törő a válást követő ünnepségen is a főasztalnál foglal helyet, és ő kíséri át az elválasztott párt a buli helyszínére.

A Petőfi Múzeum dolgozói egy Széppataki Róza-verssel köszöntik a boldog válófeleket.

Ahogy már fenti sorainkból kiderült, a válási procedúra nem ér véget a Házasságtörő teremben. A kivonuló zenét külön kérni kell, de nagyon népszerű Máté Péter: Majdnem szerelem volt, Egyszer véget ér, és Balázs Pali: Sirályok sírnak, illetve Bródy: Rózsádra tapostam… című muzsikák. A fiatalosabb párok a Doors: „The end”-jét szokták még választani.

Az épületből kilépve a volt férjnek nyilvánosan szemrevételeznie kell a válónép hölgyeit, hiszen már megteheti. Közben babpálinkát fogyaszt.

A volt feleség utána egy tányért mosogat el: ezzel szimbolizálja, hogy ez volt az utolsó, amit feleségként elmosogatott.

Az ünnepélyen hatalmas buli szokott lenni: a férfinak itt több szerepe is van. Az ünnepség elején egy rántottát kell készítenie, bizonyítva, hogy alkalmas az újbóli egyedüllétre.

Fövenyes Jánosék készülnek fiuk válására.

Az étel elkészülte után tálalják fel az ekkor hagyományos fűszeres ragulevest, gőzölt kölesgombócot és kacsapörköltet és a disznópecsenyét.

 A férj következő szereplése a tartástánc. Az ünnepi sereg a férfit felkéri táncolni, miközben a törő pénzt gyűjt a néptől – később ebből kell fizetnie az ex-férjnek a tartásdíjat.

Ezalatt asszonyszöktetés zajlik. Eme hagyomány nyilván párhuzamban áll a menyasszonyszöktetéssel. Az újonnan kelendő hölgyet bárki megszöktetheti, de nem illik visszahozni . Ha mégis visszahozzák (ez ritkán fordul elő), akkor a férj kivételével a népből kell valakinek visszaváltania . Majd ő viszi el. Ennek a furcsa szokásnak komoly szociológiai jelentősége van: Orkánságban az elvált nők nagyon ritkán maradnak egyedül.

A szöktetés után az asszony már nem tér vissza az ünnepség helyszínére: a már elkelt, vagy házasságban lévő hölgyek idő után vele tartanak, és külön folytatják a mulatozást.