Megkésve bár, de törve nem, idéznénk-e nagy sorokat, ezzel is megkövetve kedves olvasóinkat. Sajnos a szerkesztőség minden tagja szerte Orkánság szerte az ünnepi megemlékezéseken vett részt, mindenki a maga szaktudása szerint. Valószínűleg így is Böllér dolga volt a legjobb, hiszen ő volt az egyetlen, aki disznóvágással egybekötött március 15-öt ünnepelhetett.

Hogy ne legyünk adósak, így egy korábbi cikkből szeretnénk idézni, hogy ezzel is méltóak legyünk március idusához, illetőleg népünk és tájegységünk nagyszerű múltjához.

A vers az Orkánpart című irodalmi újság 1992/1 számában jelent meg, nagy költőnk valószínűleg 1848 májusában írta, mikor Orkánságban is megfordult.

A rab orkány

Büszke orkának hadát,
Engedjétek, ki hát
Törje szét bús tömlöcét
Kardot, fokost, tokmányt!

Orkányok napja jő
Nem tűri már sokat
A szikrát csak elfújja
De felkél az orkányok hada

Előre jó orkányok,
Tegyétek le a kacsát, babot,
kaszát, szablyát, fokost fogjatok
Perettyentyűn ne játszatok!

Előre jó orkányok,
Mutassátok meg a rút ellennek,
Nem veszett még ki belőletek,
Roehleder Alajos ere vére

Fokost baltát, teknőt!
Jó orkányi asszonyok,
Mutassátok meg férjeteknek,
Nem csak otthon hetvenkedtek.

Zúg, törik, búsong a rút zugsereg,
labancvérük hajtja őket
Orkányra fájik fáslott foguk
De az orkánylegények csúfolva kergetik őket

Előre, jó orkányfiak!
Szellem és hitvány test,
Erős kar, védni tudánk a hazát!
Szabad nemzetet, szabad Orkányt!

Orkánszepezd, 1848 május hava.
 

Erősen gyanítható, hogy az utolsó előtti versszak egy későbbi betoldás, méghozzá nem mástól mint Szügyjáró Alfréd-tól. több irodalomtörténész is megerősítette, hiszen a betoldás híven tükrözi Szügyjáró nemes és hozzáértő elméjét és tehetségét. És persze erős zugságellenességét.