A máshol szinte egyáltalán nem fellelhető koldusnárcisz (Narcissus Orcaniae) a tájegység legelterjedtebb virágfélesége, az orkánsági hobbikertészek és háziasszonyok közkedvelt növénypéldánya. Alkalmazzák dísznövényként, ruhadíszként, sőt egyes helyeken teát is főznek belőle.

 Koldusnárcisz-virágzás az orkántölgyesi kiserdőben.

Az átlagos orkánsági porta nehezen képzelhető el koldusnárcisz-díszítés nélkül. A sárga színű, laikus szemmel tökéletesen hétköznapi növényt valóságos kultusz veszi körül Orkánságban; számos helyen rendeznek koldusnárcisz-ültető versenyt vagy teafőző-bajnokságot, ahol a teafőzet minimum felét e növényből kell összeállítani. A hiedelem szerint a koldusnárciszból készült tea erős afrodiziákum, ami lánygyermek fogantatását idézi elő (talán éppen ezért nem alkalmazzák széleskörűen). A koldusnárcisz virágát pedig a legények tűzik mellükre akkor, ha alkalmi partnert kívánnak szerezni maguknak (ez a "szokás" csak a XX. század végén kezdett elterjedni Orkánságban).

 Kürtösné Zagyvafőy Etelka néni, Orkánbuggyos jelenlegi nárcisznagyasszonya.

A koldusnárcisz ültetése, majd a palánták kihelyezése és mustrálgatása kiváló időtöltésnek számít az orkánsági falu hétköznapjai során. A tájegységben már évszázadok óta divat az ún. "nárciszséta", melynek során az éppen ráérő asszonyságok csapatosan járják végig a falvak utcáit, koldusnárcisz-díszítések és újonnan kihelyezett palánták után kutatva. Egy-egy új palánta megjelenése, vagy a szokásostól akár hangyányit eltérő díszitési módszer felfedezése többnapos muníciót jelent az utcai pletykálkodások során. Számos helyen szokás a falu "nárcisznagyasszonyának" megválasztása; a megtisztelő címet az a háziasszony kaphatja meg, aki a legtöbb elismerő szót kapja az ősszel esedékes falusi florália során.

A növény május elején virágzik, szedése napokig tartó közösségi programot jelent a tájegység területén.