Köszönjük a bejegyzést Ispotályos Julius-nak (Főkuruzslónak), a radiológusok és ultrahangosok gyöngyének.
A Kockalabdázás az Orkánság legöregebb és tudomásunk szerint a világon egyedül itt űzött sportja. Eredete a középkorba nyúlik vissza, mikor a hagyomány szerint Mátyás király vadászat közben látogatta meg Fekete Seregének brigadérosát, Hollófi Fekete Somát, annak orkánbezerédi várában. A várúr csillagjósa, Göncöl Stella a kor kiváló matematikusa volt, aki miután nem tudta megoldani a kör négyszögesítését elkezdett fogalkozni a gömb kockásításának problémájával.
Göncöl Stella, Orkánbezeréd várának hibbant csillagásza, a kockalabda feltalálója
Mátyás, az Orkánság utolsó griffmadarának elejtése után, melyet részben Göncöl Stella jóslatának köszönhetően kerített kézre, végre hajlandó volt meghallgatni a gömbösítésről szóló elképzeléseket. A bonyolult matemaikai bizonyításokat azonban nem sikerült megértenie Mátyásnak, ezért kézzel fogható magyarázatot kért. Néhány héttel később három társzekér érkezett a visegrádi várba nagy ládákkal megrakva. Mikor ezeket a király előtt kinyitották, tucatjával hullottak ki belőlük a királyi udvarban és a nemesi körökben éppen akkor nagyon népszerűvé váló labdák. Csakhogy az őrült Göncöl Stella - igazát bizonyítandó - annyira bepréselte a labdákat a ládákba, hogy azok a nyomás és a hosszú utazás hatására valóban kocka alakúvá váltak (Quod erat demonstrandum). Mátyás haragjában az egész küldeményt visszatoloncoltatta Orkánbezeréd várába azzal a pecsétes királyi utasítással, hogy kocka alakú labda soha többé nem hagyhatja el az Orkánságot. Külön büntetésként pedig megtiltotta igazi - gömb alakú - labdák bevitelét.
Így kezdődött el kényszerből az Orkánságban a kocka alkú labdák használata. Évszázadok során lassan kialakultak a szabályok, létrejöttek a csapatok. Napjainkban már 7 klub vesz részt a bajnokságban. Az igen bonyolult szabályokról most nem áll módunkban magyarázatot adni, csak néhány érdekesség a játékról:
Ha már a labda szögletes, gondolták az első játékosok, legalább a pálya legyen kör alakú. Így a kapukat változó pontokon el lehet helyezni a kör valamely átlójának végpontjain, az időjárásnak és a közönség elhelyezkedésének megfelelően. A cél a labda bejuttatása a kapuként szolgáló, oldalára fordított faládába. A faláda a szabályok szerint alig lehet nagyobb magánál a labdánál. Ennek köszönhetően a mérkőzésenkénti gólátlag alig haladja meg a 0,6-ot. Ezért a gól miatt kitörő öröm egy újabb furcsa szokást szült. A gól után mindkét csapat, sőt az egész közönség bevonul a minden pálya szerves és kötelezően megépítendő részét képező kocsmába, ahol a gólszerzőnek egy egész, a csapat tagjainak fél, az ellenfélnek negyed snódvájdlingnyi babpálinkát kell elfogyasztani. A nézőknek tetszés szerint. Ezután visszatérnek a pályára és a meccs folytatódik.
A híres 1897. évi döntő egy pillanata
A legérdekesebb azonban a csapatok létszáma. A hazai csapat mindig egy fővel kevesebbel játszik. Ennek oka is a múltban keresendő: az 1897. évi bajnokság döntőjének visszavágóján a hazai csapat megdöbbenve vette észre, hogy az ellenfél egyik játékosa nem jött ki a második félidőre. A meccset lejátszották. A házigazdák nyertek és a bajnokság is az övék lett, de a hirtelen jött vihar miatt az ünneplés hamarabb ért véget és mindenki hazasietett. A győztesek kapitánya büszkén vitte a serleget, de otthon a feleségét az ellenfél hiányzó játékosának karjai közt találta. Mindkettejüket alaposan eltángálta a kupával (amin még a mai napig is látszanak ennek nyomai, és mementóként nem is akarják kijavítani). Ezért jött létre az a szokás, hogy a vendéglátó csapat egy tagja nem megy fel a pályára, hanem a meccs végéig a kapuban áll, és nem enged ott kilépni senkit.
Idén sajnos belvíz borítja az orkánbuggyosi kockalabda-pályát...
