Orkánság-szerte régi hagyomány, hogy december elsején Decemberfenyőt állítanak. A fenyőállítás furcsa kontrasztja a májusfának, hiszen ezzel nem a tomboló szerelmet, hanem a múló érzéseket ildomos kifejezni. Tehát akkor állítják, ha jelezni szeretnék szakítási / válási szándékukat.

A régi paraszti társadalomban sokszor a szülők előre egyeztették, gyermekük kivel fog majd frigyre lépni. Az ifjú nemzedéknek az „atyai akaratot” jobb híján el kellett fogadniuk. Ám a toleránsabb közösségekben – mint például Orkántamásiban – a fiatalok évente egyszer (de csakis ekkor!) kifejezhették nemtetszésüket. Ezt az alkalmat az agrár-társadalomban unalmas Karácsony előtti, de már téli időszakra tették: Advent 1. vasárnapját követő keddre, majd évszázadok alatt egyszerűsödött a datálás december elsejére. (Állítólag 1918-ban Gyulafehérváron is decemberfenyőt állítottak a románok, ezzel kifejezve szakítási / elszakadási szándékukat.)

Advent a várakozás, az eljövetelre való készülődésben zajlott, ezért annak legelején kellett jelezni: nem érdemes várni (a frigyre). Összefüggésbe hozható Karácsonnyal is, hiszen így a legényeknek nem kellett a felesleges ajándékozási procedúrán, és kellemetlen ünnepi ebédeken részt venniük párjuk oldalán.

Nyilván, decemberfenyőt csakis férfiak állíthatnak, és csakis udvarló, de még jegyességben nem lévők. A híres, a családi kapcsolatokat nem éppen kedvelő Orkán megyei MSZMP főtitkár-asszony 1953-as javaslata óta a hagyományt kiterjesztették a válási szándékra is.

A fenyőt a közeli erdőkből szerzik be; van, ahol megkopasztják a felállításkor, de ez falunként változó. A fenyőre két üveg babpálinkát is fűznek: jelezve, nagy szomorúság érte a házat és ezzel vigasztalhatják magukat. A fenyőállítás a meglévő kisközösségekben a feszültséget is csökkentette, hiszen a babpálinkát kötelező volt elfogadni, és nem szabadott haragot tartani a fenyő állítójával. Orkánváradon Szűz Mária-képet, és Szent Mónika-ábrázolásokat is aggatnak a fára.

A népdalok is sokat őriznek e szokásból. A könny, a szomorúság motívuma egyszerre jelenik meg a fenyő szimbólumával. Egy ilyen éneket gondoltak aztán tovább a revizionizmus idején: "Fenyő, fenyő, jaj te magas fenyő, / mért ragyog a könny a gyémántszemeden? / Fenyő, fenyő, jaj te magas fenyő, / miért sír a szél ott fenn a hegyeken?"

 A történelem során több konfliktus is adódott a decemberfenyő-állításból. 1678-ban Beregffy Epifánia Évának udvarolt Neuerbacher Karrier László, majd egy adventi kedden meglepte őt és szerény telelelő villájuk kertjét egy fával. Eddig rendjén is lett volna, ám a lány zokogás közben elmondta (bemesélte?) atyjának, hogy a fiú már megkérte a kezét – tehát a fenyőállítás jogtalan volt. Az apa, a híres egykori harcos Beregffy Károly megpödörve bajuszát, megforgatva fokosát, sűrű káromkodások közepette kihozatta pincéjéből nagyapjai hagyatékát, a családi katapultot, és azzal küldte vissza Orkánszentlászlóra a fenyőt. A viszony elharapódzott, és vendettába torkollva hűtötték le a kedélyeket. Ahogy egy arra járó szerémségi krónikás beszámolt: „a hangulat oly hév' volt 'Szentlászlón, hogy az hó is elolvadt a lakosok haragjától…” Azóta nem állítanak decemberfenyőt Orkánszentlászlón.

Máshol máig őrzik a furcsa, nem éppen kedves, de általában sok konfliktust és nehézséget megoldó helyzeteket. Könnyes Oszkár tanulmánya szerint (Lásd: Könnyes Oszkár: A decemberfenyő jelképe a fiatalságban. Orkánszemle, 2004. 3. sz. 876–932. o.) a fiatalok között elterjedt az az igen etikátlan szokás, hogy a kedvesüknek december elsején egy fenyőt küldenek – SMS-be.

Reméljük, a lombozódó szerelem eme jelképe tovább él Orkánság-szerte!

Köszönjük Könnyes Oszkár segítségét e tanulmány elkészítésében!