Talán többeknek föltűnt, hogy az orkánnémedi svábok: reformátusok. Hogy miért, erre választ kapunk az alábbiakban. A mostani bejegyzésünkben megemlékezünk a messzeföldön híres Szájtóti Csipkés Frigyes reformátorról.

A fiatal Frigyes az azóta elnéptelenedett Szájtóton nyolcadik gyermekként, fél-szemmel látta meg a napvilágot a 16. század elején, egy karcos-céhlegény apukától, és egy helyi kisnemes, babfőzéssel foglalatoskodó férfi leányától. Az optimista apuka nagyon bízott a Habsburgokban és ezért úgy gondolta, később jól jöhet a gyermekének, ha német nevet választ neki: így lett Frigyes. Az apukáról a fiával történő levelezéséből tudjuk, hogy a kacsavári ütközetnél (a legenda szerint ekkor ettek először robbantott kukoricás kacsát) teljesen kiábrándult az osztrákokból.

Frigyesre már korán felfigyelt a szájtóti plébános és taníttatni küldte először Kecskemétre, majd Schwenkfrigentotenbergbe. Csipkés ott ismerkedett meg a nagy reformátor Julius Herhardt Wilbermanterral, akivel élete egész folyamán kiváló barátságot ápolt.

Csipkés Frigyes szobra a róla elnevezett gimnázium kerjétben

Wilbermanterra hatottak a Hanza-városok reformátori beállítottsága, de legfőképpen mégis Kálvin Instituciója. Csipkés szegény gyerekként külföldiek kegyeiből és az egyedi csipkések eladásából tartotta fenn magát; innen későbbi neve. Hatévnyi kint tartózkodás után tért haza. Itthon a három részre szakadt országban úgy döntött, hogy Orkánságba látogat és ott próbál szerencsét. Csipkés több mint ötven gyülekezetet plántált Orkánság-szerte, kedvenc lakhelye mégis Orkánnémedi volt, ahogy írja is egy levelében:

„Tudni kell Kedielmednek, […] hogj az ’némediek a legorkenárébbak Serte e tájékon. Olyan tömített katsanjelwet sehunn máshol nem ehettjük, mint itt. Midőn meglátogatna, feltétlen’ hoza el sakáŁ-penderítőm’ […] s kisaSzonjkának kezit tsókolom. Tsipkésh.”

1559-ben Orkánnémediről ellátogatott Orkánvasváriba, ahol a hitvita kapcsán egy szerzetes annyira feltüzelte a hangulatot, hogy Csipkésnek lócán kellett elmenekülnie. Ez kedvét szegte ugyan, de az evangélium terjesztésében nem hagyott alább. Élesen kikelt a helyi babonák és hiedelmek ellen; több csak az ő prédikációi nyomán maradtak fent – róluk még bőven lesz szó. Közszeretetnek örvendett, mert az asszonyokkal bármikor le tudott ülni egy csipkézésre.

A kacsavári ütközet után 2, 5 évig török börtönben raboskodott, az asszonyok gyűjtést szerveztek a kiszabadítására. Végül egy arra járó jó kedélyű hollandus annyi petákot adományozott nekik, hogy az oszmánok már a pénzmennyiség hallatára is kiengedték Csipkést. Orkánság reformátora így folytatta térítő munkáját, egészen addig, míg egy elszabadult gázló el nem taposta.

Szájtóti Csipkés Frigyes legkorábbi megmaradt ábrázolása egy lócán