"Bornak, méznek, levesnek: snódvájdlingot keressetek!"-tartja a híres orkánsági közmondás. A tájegységben egyetlen háztartás vagy kocsma sem képzelhető el snódvájdling nélkül.

A snódvájdling a szó hétköznapi értelmében nem több, mint egy jókora kancsó vagy edény. Űrtartalma mintegy 5 liter, de ez a szám az egyes falvakban -elsősorban a település lakóinak anyagi helyzetétől függően- változó lehet. A legkisebb snódvájdlingokat (alig több, mint 3 liter) a népi hagyomány szerint Orkáncsóriban kell keresnünk, míg a legszebb, legnagyobb "példányokat" a módosabbnak nevezhető Orkánnémediben találjuk (Orkánnémedi barangolásunkat követően tudtuk meg, hogy a helyi Speck-kocsmában elénk rakott, kb. 5 literes snódvájdling messze földön híres. A legenda szerint az a szerencsés személy, aki poharát eme híres alkalmatosságból tölti meg, legalább 3 fiúgyermekkel fog gyarapodni).

Az orkánsági kocsmák és fogadók kínálatában a snódvájdling meghatározó jelentőséggel bír; kimért bort/sört csak ekkora kiszerelésben kérhetünk, leszámítva a kóstolót, amit öntőnek nevezünk (6,5 cl-es mennyiség, ami a helyi rövidital-kimérés sztenderdjének is tekinthető). Orkánságban az öntő elfogyasztása után szinte kötelező a snódvájdling rendelése, ennek elmaradása szinte mindenhol sértéssel ér fel. Egyes helyeken ma is szokás az ún. "vájdlingolás", amely tulajdonképpen egy ivóverseny olyan személyek között, kiknek nézeteltérésük van egymással; aki kevesebbet iszik, annak kell bocsánatot kérnie a győztestől, az igazságtól függetlenül. A vájdlingolás ma már illegális tevékenységnek számít (a sajátos orkánsági vitarendezési hagyományokról egy későbbi írásunkban számolunk majd be), ennek ellenére a hatóságok sokszor szemet húnynak felette.

A legenda szerint az első snódvájdlingokat a kunok egyik kevésbé ismert ága, a szokorások honosították meg Orkánság területén. Az egyik ilyen, alighanem megkövesedett kancatejet tartalmazó lelet az egyik leghíresebb tárgy, ami az orkánsági ásatások során előkerült. Eszmei értéke felbecsülhetetlen.