Köszönjük a cikket Bencsik Jánosnak.

Orkánság oktatási-kulturális és bauxit-fellegvárában, Orkánújvárosban is minden évben ballagást rendeznek a nívós iskola végzős diákok számára. Idén sem volt ez másképp, amikor is összegyűlt a városi és vidéki rokonság apraja-nagyja, hogy szemtanúi legyenek az érettségi előtt álló orkánsági leányok és ifjak végső oskolabúcsújának. Tudósítónk ellátogatott a Hunyadi Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola rendezvényére.

A gimnázium első épülete

Az iskolát eredetileg Orkánnádasban (ma Orkánújváros része) alapították, 1932-ben. Akkoriban Hunyadi Mátyásról nevezték el a középiskolát; 1945 után I. Mátyásra keresztelték, '51-ben pedig újabb nevet kapott: Jurásik Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola lett belőle. 1991-ben kapta vissza az eredeti, Hunyadi Mátyás nevet.

Elképesztő figurák sereglenek össze ilyenkor innen is, onnan is. Kezdjük mindjárt a virághegyekkel és 1995-ben gyártott Sony kamerákkal idegesen tipegő szülőkkel. A negyvenes évei elején járó apuka rendszerint 140 kilónál kezdődik, hordóhasán fehér ing feszül, nyakkendője felülről súrolja köldökét. Anyuka ennél jobban vigyáz az alakjára, ám érett korát úgy próbálja ellensúlyozni, hogy erősen festett haját az elviselhető méret háromszorosára tupírozza, amelyet már csak rikító színű rúzsa tud alulmúlni. Nem maradhatnak el az érintett nagyszülők sem, érkezésüket jobb esetben olcsó pacsuli, rosszabb esetben öregemberekre jellemző izzadságszag hirdeti. A nagypapák élére hajtott, lehetetlen színű zakójukban és hozzá nem illő nyakkendőben futnak versenyt az üresen maradt székekért, szájukkal szüntelen perisztaltikus mozgást végezve. A nagypapákhoz tartozó nagymamák persze mindig mindent jobban tudnak, és nemtetszésüknek külön kérés nélkül is hangot adnak, folyamatosan kommentálva az eseményeket.

De vannak itt mindenféle egyéb népek is: a nyolcvanas évek bundesz hajviseletét (elöl rövid, hátul hosszú, oldalt igénytelenül felnyírt) újra divatba hozó 50-esek, felkapaszkodott városi drogdealerek, illetve Orkánság egyéb alvilági figurái, akiket a kopasz redőzött tarkón, fülbevalókon és agresszív rágózáson kívül rendszerint onnan ismerni meg, hogy mellettük áll hasonlóan elhízott 10 éves hasonmásuk, akik apjuk vehemenciájával üvöltöznek, hogy éhesek és unják az egészet. Többükön férfi viseltes díszeleg. Persze az egész procedúrát néhány csillogó szemű nagymamát leszámítva mindenki halálosan unja. Néhány üdítő percet csak az indokoltnál kétszer nagyobb dekoltázsban flangáló bögyös szőke fiatal anyukák jelentenek, illetve feltűnően csinosak még a hozzátartozók nővérei is, de őket sajnos legtöbbször suttyó barátaik kísérik el, akik előző esti diszkós szerelésüktől még eme alkalom kedvéért sem tudtak megválni.

Robó Endréné (Gizike) vezette iskolai kórus is beleadott apait-anyait ezen a rendezvényen

Elkezdődik az ünnepi műsor. Ez sajnos nem mindenkinek tűnik fel, a Szózat alatt a mellettem álló parasztok arról vitatkoznak, hogy Mari néni meghalt tüdőrákba’, pedig soha egy szállal el nem szívott. Bezzeg a Józsi! Két pofára tömi magába a robbantott kukoricás kacsát, meg az orkáni borzast; no meg a snódvájdlingot sem veti meg az öreg oszt’ még sincs semmi baja! Második nemzeti himnuszunk végére azért lassan elcsendesedik a tömeg, kivéve a hátul artikulálatlanul hörgő cigány házaspárt, akik tovább babpálinkáznak. A szokásos, unalmas felvezető versek és köszöntők után jön az elmaradhatatlan Szállj, szállj sólyomszárnyán, olyan hamisan énekelve, amely csak különleges technikával megoldható, többen Komár Laci Húsz év múlváját követelik. A feszültséget tovább fokozza egy harmadikos lány furulya szólója, erre már csak a tök süket nagymamák mosolyognak vidáman. És elérkezik a ceremónia csúcspontja: az igazgatói beszéd.

Feláll egy szemüveges, erősen Marxra hajazó szakállas férfi, aki megtévesztésig hasonlít a szemben lévő óvoda kertgondnokára, de mivel ő foglal helyet az asztal közepén, megbizonyosodun róla, hogy mégiscsak ő az igazgató. Beszégyiben’ Igazgató Úr az összes létező sablont eldurrogtatja, amit egy ilyen alkalomkor az ember elvárhat. Hosszasan ecseteli az iskola hírnevét és eredményeit, az „első bizonytalan lépések” és a „csak a szépre emlékezünk” panelek is a helyükre kerülnek. Igazgató Úr, aki 1972. óta vezeti a technikumot, valószínűleg változatlan formában prezentálta első szövegét, a munkás-paraszt osztályt dicsőítő részt természetesen kihagyva belőle. A hangosítás borzalmas, amelyen Igazgató Úr motyogása sem segít sokat. Következik az ajándékkönyvek átadása, amely a 2 órás műsorból, mintegy egy és negyed órát tesz ki. Gyakorlatilag mindenki kap valamit, aki 3 igazgatói fenyítés és az ehhez dukáló intők alatt átvészelte az elmúlt 4 évet. Jutalomkönyvet kap Kiss Etelka, aki az iskola házi rajzversenyén a legszebb falevelet rajzolta, és Bagaris Feri is, aki a megyei gátfutó bajnokság selejtezőn 4. helyen végzett. Átadják a Szekrényessy Kálmánról elnevezett díjakat is, mely a legjobb úszóknak és a tenyeres halászatban elért kimagasló eredményekért jár. Idén Talpas Réka és Domorán Milán kapja. Az elhúzódó procedúrát a tűző napon díszszemlére kivezényelt ballagó diákság is láthatóan egyre nehezebben viseli, a fiúk közül sokan fészkelődnek, a Psota Irént megszégyenítő vastagságú alapozóban pózoló lányok a hajukat igazgatják. A Himnuszt a sokadalom még illedelmesen megvárja, leszámítva a kocsik felé igyekvő apukákat. Néhány kisgyerek szaladgál még visongva. Ők jelentik Orkánság és a magyarság jövőjét…