Az orkánújvárosi rock-legenda, az Ütvefúró, csaknem 20 évnyi hallgatás után az Nádasalja Fesztiválon fergetes zúzással tért vissza. A banda veterán frontemberét, Tiplinger Zsoltot, fémzene rajongó körökben ismertebb nevén „Ogre”-t kérdeztük a come back mikéntjéről, és az elmúlt másfél évtizedről.
- Még a vájtfűlű fémrajongókat is meglepte az a dinamizmus, amellyel Nádason feltúrtátok a színpadot. Csaknem húsz esztendeje nem hallottunk rólatok. A fiatalabb olvasók kedvéért felelevenítendéd a banda múltját?
- 1985-ben alakultunk Orkánújvárosban. Első fellépésünk a Jurásik művházban volt. Atomholokauszt című nótánk nem tetszett a párttitkárnak, mert úgy vélte, ezzel a szovjet nukleáris programot kritizáljuk. Mi a kihallgatáson szembesültünk először azzal, hogy ilyen egyáltalán létezik. Egy időre letiltották a bandát a megye össze színpadjáról, de a peresztrójka nekünk is meghozta a nagy kiugrás lehetőségét. ’87 végétől már újra zenélhettünk, ’88 tavaszán pedig kijött első albumunk. Naná, hogy az „Atomholokauszt” címet adtuk neki, hadd szívják a fogukat a kommerek. He-he-he! Ekkor még a legendás felállásban játszottunk, a gitárosok Venczner „Állat” Bélus, és Szabó „Szigorú” Bandi voltak, a basszer Retkesi „Thunder” Oszi, a dobokat Plajner Cucu büntette, a frontember pedig én voltam. ’87-ben a korongunk a MAHASZ lista 17-ik helyéig kapaszkodott fel, hatalmas idők voltak. Két év múlva jött a második album, a „Szőnyegbombázás”, olyan nótákkal, mint a „Pokoli lecke”, vagy a „Sátán menyasszonya”. Abból is elment vagy húszezer lemez.
- Az Ütvefúró a csúcson
- Mit gondolsz, miért voltatok ennyire sikeresek?
- Nézd, abban a kib…ott rendszerben senki sem merte kinyitni a pofáját, senki sem beszélt az egyszerű telepi gyerekek gondjairól . Mi viszont pont ezt ordítottuk a fejesek képébe. Kilátástalanság, csóróság, nukleáris pestis, ilyenek. Ők persze nem is csipáztak minket. ’88-ban az orkánligeti KISZ-majálist szét is verték a hekusok a koncertünk alatt. Állítólag minket is alaposan megkínáltak a Kádár-kolbásszal, de mi nem emlékeztünk semmire. Akkoriban higítóval kevertük a babpálinkát. Apám, azok voltak az idők! Ma már 4-5 sör után 3 napig másnapos vagyok, hiába, elszaladt az a kurva idő.
- Térjünk is vissza a jelenbe! Hogy jött a visszatérés ötlete?
- ’91-ig zenéltünk együtt. Venczer Bélus – legyen neki a könnyű a föld! – a harmadik elvonója után már nem tudta folytatni a munkát, Bandi betért jehovásnak, Oszi megnősült, Cucu meg elment zenélni a „Bőnyállal” nevű grunge-punk bandába. Egyedül maradtam, egy ideig még toltam szólóban, aztán nyitottam egy kis rockocsmát, az „Öntödét” Orkáncsehiben. Itt, a pincében kezdtünk el újra dzsemmelgetni 2-3 éve. Aztán úgy döntöttünk, b…unk a szamarak közé, és dobjunk egy össze egy új albumot. Bélus már nincsen közöttünk, de a többiek még jól bírják magukat, úgyhogy miután elkészült az új korong, lenyomtuk ezt a bulit Nádasalján. A többit majd meglátjuk.
.jpg)
- Ogre 20 év után is pusztít a színpadon
- Mit kell tudni a „Fúrjál szét!” című új albumról?
- Szerintem ez lett eddig a legjobb albumunk, meglátszik rajta az elmúlt 20 év szakmai, emberi fejlődése. Kicsit komolyabbak a témák is. Már nem félünk bonyolultabb lelki dolgokhoz sem nyúlni, mint például a Éjsötét hercegnő című nótában. Nem kerüljük meg most sem a kemény társadalmi témákat sem, mint amilyenek a Végpusztulás, a Pokolvilág, vagy a Divatféreg című számokban is megjelennek. Nekem személyes kedvencem az „Átzúzott élet” című 17 perces metál-eposz. Az életemről szól, minden benn van, amit tudni kell rólam!
- Végezetül mit üzensz az olvasóknak?
- Soha ne legyetek divatg…ik! Mindhalálig metál, a rock örök és elpusztíthatatlan. Hűség és becsület az egy, igaz fémzenéhez, ez vezessen benneteket!
(Orcandeath Funzine 2010./3. szám)
