Láposi (született Libovcsics) Tódor 1871-ben született, Orkánfüreden, elmagyarosodott, de görög-katolikus vallását megtartó sokác halász családban. Édesapja a Lápos-tó főhalőre volt. A kis Tódor már kisfiú korában kitűnt kiváló úszóképességével. Orkánfüreden a falusi halgazdálkodás speciális formája, az úgynevezett tenyereshalászat ekkor még általánosan elterjedt szokás volt. A fiatal legények ingujjra vetkőzve vetik bele magukat a tóba, és puszta kézzel hozzák fel a pontyokat és harcsákat. Láposi már 13 éves korában naponta 8-10 páncélos harcsát hozott fel a mélyből.
Rendkívüli képességeire először 17 éves korában figyeltek fel a Lápos-tói vigasságokon megrendezetett horgászversenyen, ahol hagyományos pergetéssel operáló riválisait puszta kézzel pipálta le 14 harcsát feelhozva a vízből. Ekkor figyelt fel rá Szekrényessy Kálmán, a magyar úszósport apostola, aki éppen barátjánál és mecénásánál, gróf Hetveny-Roehleder Alfonznál volt víkenden. A fiatal tehetséget szárnyai alá vette, és Budapestre költöztette, ahol versenyszerűen sportolni kezdett az ő egyesületében.
Láposi a következő években számos szép sikert ért el. Az Országos Zsófia-főhercegnő Kupát egymás után 6-szor hódította el. Számos világversenyen ért el előkelő helyezéseket. A fiatal sportember a pesti társasági élet egyik kedvence lett, művészek és arisztokraták keresték barátságát. Alakja feltűnik Kenyér Theodor Apostol című művében, amelyben az ifjú, tragikus sorsú Thibaldius alakját róla formázta a költő. Később állandóvá vált melléknevét, a orkánság vadrécéjét is a neves művésztől kapta.
Ígéretesen induló pályafutásában a törés 1896-ban következett be. A frissen átadott Városligeti-tavon megtartott Milleniumi Gyorsúszóversenyen az utolsó hosszban még az élen úszott, ám ekkor megpillantott a mélyben egy gyönyörű balkáni óriásharcsát. Ifjúkori emlékei, és honvágya feltört belőle, képtelen volt uralkodni magán: lemerült a halért, és diadalittasan a felszínre hozta - míg a többiek kényelmesen becsorogtak a célba.
Szekrényessy Kálmán tanítványai - jobbról a második Láposi Tódor
Viszonya ezután megromlott mentorával, aki feldühödötten hazazavarta a halászlegényt. Később megbánta első mérgében elkövetett gorombaságát, ám a sértődőtt Láposi nem volt hajlandó többé visszatérni a fővárosba. ( Szakmai szakításuk élete végéig nyomasztotta Szekrényessyt, aki Egy ballépés című regényében külön fejezetet szentel elvesztett tanítványának).
Láposi a későbbiekben sem hagyott fel a sportolással. Hazatérve Orkánfüredre letette az azóta is orkánsági unicumnak számító gyorshorgászat sportágának alapjait, melynek botos és pusztakezes vállfajai is kialakultak. 1911-ben az Országos Gyorshorgász Club örökös elnökévé választotta. 42 évesen elvette a 19 esztendős Orkánnémedi Sophia Neuerbacher-t. A szigorú családfő kezdetben kifejezetten ellenezte a házasságot az idősödő, és nem túl tehetős sportemberrel. Ám, amikor Láposi egyik pusztakezes versenye után egy csaknem mázsás harcsával jelent meg a portáján, végül mégiscsak igent mondott. A hatalmas jószág ma is látható a Neuerbacher-kúriában. Az épület egyébként napjainkban a Gyorshorgászati Múzeumnak ad otthont.
Láposi Tódor 1920. után az orkánsági irredenta mozgalom egyik vezéregyénisége volt. A békediktátum elleni tiltakozásul minden év februárjában átúszta az új határt jelentő jeges Nádas-patakot. Egy ilyen alkalommal, egy tragikus balesetben vesztette életét 1932-ben: még látták, ahogy lemerült a jégpáncél alá, de fel már sosem jött a víz színére. (Pinczés-Táltos Rozália oknyomozó helytörtényész 2007-ben az Ébredő Orkánság című folyóiratban publikált tanulmánya szerint Láposi halála mögött valójában a Kisantant és a szabadkőművesek összeesküvése állt.)
Láposi Tódort a patak átúszása után megáldja az Orkánrácegresi ortodox pópa
