A későbbi Kenyér Theodor, Zugfurger Manóként született Orkánkenyeresen egy jogi mondatszerkesztő apa és egy behajlítónő gyermekeként. Az elemi iskolában a csúf tárgya volt a későbbi költő, hiszen csak 8 éves korában tanult meg köpni, ami nagy szégyen volt Orkánkenyeresen, a köpőcsésze hazájában.
A szorgos apuka nagy jövőt jósolt gyermekének, ezért az Orkánvarasdi Ferences Gimnáziumba íratta csemetéjét. A megvásárolt keresztlevéllel (melyet már „Kenyér” névre állított ki a lefizetett perjel) bekerült egy előkelő társaságba. Itt ismerkedett meg Orkányy Edmonddal, a későbbi szabadkőműves radikális úrfival és a nélkülözéstől megviselt Jurásik Mátyással, aki életét majd az agrárproletár mozgalomban kamatoztatta. Barátságuk öröknek ígérkezett, de Kenyér – már egyetemi éveik alatt – egy Kacsa-napi mulatságon mindkettőjük szerelmét fülön csípte, így az összetartozás ereje enyhült. A későbbiekben csak apjával és Szügyjáró Alfréddal ápolt náluk rosszabb kapcsolatot.
A középiskola elvégzése után a nagyváradi kávéházakban tanult tovább, itt ismerkedett meg több később sem híressé lett költővel. Itt került kapcsolatba a Nyugattal, melynek hamarjában a 0. nemzedékéhez sodródott. Hamarosan Orkánlekszikára költözött.
A fiatal Jurásik Mátyás
Több anekdota és allegória is fennmaradt Kenyér életének eme korszakáról. Például, a méltán nem-híres orkánsági költőt Karinthy Frigyes (egy Budapesten népszerű író – a szerk.) egyszer kifigurázta. Kenyér Theodornak nem volt kenyere a humor; ezért bosszúból, három brutális orkánpáhi asszony segítségével szétverte a híres Kaunitz Kávéházat.
Egy másik anekdota szerint, amikor Orkánlekszikán lakott, Mustárfalvi Csipesz Róza bohókás kérésére fölfalt három orkáni borzast majd ráivott négy snódvájdlingot. Aznap találkozott utoljára Orkányy Edmonddal, aki nyári rezidenciájába szállíttatta és poénból muskátlival próbálta megetetni, nem tudva, hogy a gyenge fizikumú Kenyér Theodor allergiás volt a fent említett növényre. Háromheti kezelés után engedték csak ki.
Költészetéből nem tudta fenntartani magát, így igen jól jött neki, hogy barátja, gróf Hetveny-Roehleder Alfonz ösztöndíjas támogatásban részesítette. Cserében megírta őséről, gróf Hetveny-Roehleder Lajosról a „Szilajul áll, kezében fokos: / Ő az orkánsági mészáros…” kezdetű verset. Kenyér Theodor sok időt töltött kedvenc kávézójában, de szűkös anyagi lehetőségei tudatában be-bedolgozott a helyi Mars Cukorgyárba.
Magánéletét nehéz pár szóval összegezni; szinte minden verse más és más nőhöz szól. Egy szerelme mégis mindvégig megmaradt: Comb Fremina Katalin, a híres Comb Ernő leánya iránt óhatatlanul vágyakozott. A lány kérésére közös sírban helyezték őket el.
Művészete átmenetet képez Ady és Tompa között, ennek egyik legeklatánsabb példája „A fel-feldobott Üstökös” című műve. Az „Apostol” című, félig is épphogy elkészült eposzában egy lánglelkű fürdőmesterről ír, valószínűleg barátját, Szekrényessy Kálmánt jelenítve meg. Nagyváradon írt és megjelent első verseskötete – „Szeles lombok” – melyet maga Juhász Gyula zúzatott be, nem aratott nagy sikert. Ekkor váltott és mély depressziójából kikerülve írta meg Bólé-ciklusának legnagyszerűbb költeményeit (1904-1906). A vidám, sokszor frivol, a nyílt szexualitást sem mellőző műveiben éppúgy találunk rímeket, mint minden mást is.
Sokan vádolták meg plágiummal, többek között a Nem teremhet… kezdetű verse miatt. Ám ez nem volt igaz. Kenyér az elsőre értelmetlennek tűnő, antiplágium fogalmát honosította meg a világirodalom Égiszén. Az antiplágium elképzelése szerint egy jó gondolat ellenértelmezését veti papírra, aminek sok esetben így próbál új értelmet adni. Mint például Juhász Gyula után: „Nem kell gondolni rá sohasem, / De mindig, mindig beszélni kell róla…”
Vagy elég csak a Millenium hevében írt örömittas hangvételű gondolatát idehoznunk: „Kőhallom állott, most vár áll. Halálhörgés siralom zajlott már felettük; most kedv és kacsa röppennek…”
(Az 50-es években megpróbálta továbbvinni az antiplágium gondolatát egyik követője, Krastyánik Zoltán. Így született az elhíresült sor is: „Hol megannyi színpad, / ott mindenki szem a láncban…”. Ez a felirat díszíti Orkánújváros 56-os szobor-kompozícióját is.)
Visszatérve Kenyérre, kései éveiben próbálkozott még népszerű irodalom írásával is, de nem tudott betörni a piacra Kacsatáp című, gyermekeknek szóló felnőtt regényével.
Orkánlekszikán könyvtárat neveztek el róla. 2007-ben, halálának 80. évfordulóján nyílt meg a róla szóló képtár szülőházában.
