Ma rendkívüli kivételt teszünk, hiszen más portálról nem szoktunk közölni hírt. A mostani cikk azonban egész szerkesztőségünk csodálatát (egyben derűjét) kiváltotta, így méltónak tartjuk a megjelenését. Dr. Charmant Oszkár nagy tisztelőjeként meg kell jegyeznünk, hogy egyes források szerint pályája elején maga is Orkánságban (Orkándeák nagyközség kisbírájaként) szolgált, számos újító ötletével szolgálva Orkánság fejlődését. Következzék hát a hazai közjegyzők egyik legnagyobbika, megújítója, Dr. Charmant Oszkár.

Budapest Főváros Levéltára kiállítótermében és aulájában Dr. Charmant Oszkár (1861–1925) királyi közjegyző emlékezete címmel, a hazai közjegyzőség egyik legjelesebb alakja emlékére nyílik kiállítás 2011. február 25-én.

A kiállítás születésének 150. évfordulója alkalmából dr. Charmant Oszkár királyi közjegyzőnek, s egyben annak a kiegyezés utáni magyar királyi közjegyzői intézménynek állít emléket, amely az 1874. november 30-án kihirdetett törvény értelmében tényleges működését 1875. augusztus 1-jén kezdhette meg.

Dr. Charmant Oszkár életének fontosabb eseményein keresztül egy sokrétű közjegyzői pályát ismerhetünk meg. Az egyetem elvégzése után 1888-tól Budapesten volt közjegyző-helyettes, majd 1892-től Fiumében és 1900-tól Budapesten királyi közjegyző. S hogy miért nevezték már kortársai is a királyi közjegyzők szellemi vezérének? 1895-től a magyar közjegyzőség első folyóiratát szerkesztette, Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára címmel, amely 1897-től több évi kényszerű szüneteltetés után 1904-ben szintén az ő főszerkesztésében jelent meg, immáron Királyi Közjegyzők Közlönye címmel. És nemcsak szerkesztőként, hanem szakíróként is maradandót alkotott. A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarának többször volt titkára, alelnöke, majd 1917-től haláláig elnöke.

Élére ált a közjegyzői mozgalmaknak, a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyletében negyedszázadon keresztül tevékenykedett eredményesen, s mutatott példát, szabott irányt az egylet által szervezett kongresszusokon elhangzott beszédeivel. 1910-ben a közjegyzői intézmény reformjának, valamint a hagyatéki eljárás új szabályozásának előkészítésével bízták meg. 1918 őszén, amikor az őszirózsás forradalmat a közjegyzőség is üdvözölte, a népkormány bécsi rendkívüli követének és meghatalmazott miniszterének nevezték ki.

Kidolgozott reformjavaslatának, akárcsak rendkívüli követi tárgyalásainak a háború, illetve a politika szabott gátat. A Tanácsköztársaság alatt Svájcba menekül, ahol kapcsolatot tartott az emigráns magyar politikusokkal, s itt jelent meg Magyarország a békekonferencián című röpirata is. Hazatérése után, 1919 végén a magyar békeküldöttség politikai tanácsadójának nevezték ki, amely bizottságban elsősorban a háborús jóvátétel kérdéseivel foglalkozott.

Élete utolsó órájában is a közjegyzőség sorsán elmélkedett, ugyanis 1925. május 29-én dr. Charmant Oszkárt, aki ügyeinek intézése végett éppen Innsbruckban tartózkodott, ott, a szállodai szobájában, a magyar királyi közjegyzőség fennállásának 50. évfordulójára készülve, a jeles eseményre írt ünnepi beszédének letisztázása közben érte a váratlan halál.

Érdemes munkássága kiállta az idők próbáját, erre próbál figyelmeztetni ez a kiállítás is, amely a Magyar Országos Levéltár, a Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által őrzött hagyatékának dokumentumaival, relikviáival kíván emléket állítani a szakmatörténet e jeles képviselőjének.

(Múlt-kor)

Orkánságban már évszázadok óta komoly károkat okoznak a frissen vetett szántóföldek, veteményesek rémei, a verebek (passer domesticus). A tájegységben ideális életkörülményekre lelő, rendre elszaporodó madárkák nagyon megkeserítik a gazdák életét, ezért ősapáik egy hatékony, de igencsak fárasztó módszert eszeltek ki a verebek elűzésére.

Eömberes-Kiss Miklós "Verébüldözők" c. festénye, 1923-ból.

A verébüldözés nem más, mint a csapatba verődött madarak tömeges üldözése, akár kilométereken, tűzön-vízen át. Az űzött madarakat lehetőleg egyetlen percre sem hagyják pihenni, leszállni. A kiszemelt madárcsapat űzetése addig tart, amíg a szárnyasok végkimerülésükben a földre hullanak, ahol a verébüldözők egytől-egyig agyoncsapják elnémítják őket. A módszert nem csak verebek ellen alkalmazzák, seregélyek, sőt varjak elleni üldözésekről is tudunk. Az egyes falvakban külön verébüldöző brigádok működnek (változó, kb. 10-30 fős létszámmal), melyek a brigádvezető ("verebes") portáján elhelyezett harangocska kondulásakor kötelesek azonnal rendelkezésre állni.

 Elhullott verébcsapat az Orkánpéteri főút aszfaltján (2008. tavasza)

Nem ritka, hogy a falvak közös verébüldözéseket szerveznek. Ekkor a szokásjog értelmében a legnépesebb falu verebese irányítja az akciót, amely a falusi férfiember virtuskodásának ideális színtere. A verébüldözésekről nem hiányozhatnak a disznósági őrök sem, akik a verébüldözők közt elvegyülve, egyfajta szabadcsapatként veszik ki a részüket a madarak üldözéséből. A hagyomány szerint a legeredményesebb verébüldözésre 1951. szeptemberében került sor, amikor Orkánbuggyos és Orkánvésztő lakosai - kiegészülve az Orkánságban kiránduló kínai egyetemisták csoportjával - legalább 2000 verebet, többszáz fürjet és cinkét, több fészekaljnyi fecskét és egy parlagi sast (!) tettek ártalmatlanná egyetlen délután leforgása alatt.

A szokás azóta is tartja magát, a terítékre kerülő madarakat pedig legtöbbször össznépi verébleves-főzés keretein belül fogyasztják el.

Megkésve bár, de törve nem, idéznénk-e nagy sorokat, ezzel is megkövetve kedves olvasóinkat. Sajnos a szerkesztőség minden tagja szerte Orkánság szerte az ünnepi megemlékezéseken vett részt, mindenki a maga szaktudása szerint. Valószínűleg így is Böllér dolga volt a legjobb, hiszen ő volt az egyetlen, aki disznóvágással egybekötött március 15-öt ünnepelhetett.

Hogy ne legyünk adósak, így egy korábbi cikkből szeretnénk idézni, hogy ezzel is méltóak legyünk március idusához, illetőleg népünk és tájegységünk nagyszerű múltjához.

A vers az Orkánpart című irodalmi újság 1992/1 számában jelent meg, nagy költőnk valószínűleg 1848 májusában írta, mikor Orkánságban is megfordult.

A rab orkány

Büszke orkának hadát,
Engedjétek, ki hát
Törje szét bús tömlöcét
Kardot, fokost, tokmányt!

Orkányok napja jő
Nem tűri már sokat
A szikrát csak elfújja
De felkél az orkányok hada

Előre jó orkányok,
Tegyétek le a kacsát, babot,
kaszát, szablyát, fokost fogjatok
Perettyentyűn ne játszatok!

Előre jó orkányok,
Mutassátok meg a rút ellennek,
Nem veszett még ki belőletek,
Roehleder Alajos ere vére

Fokost baltát, teknőt!
Jó orkányi asszonyok,
Mutassátok meg férjeteknek,
Nem csak otthon hetvenkedtek.

Zúg, törik, búsong a rút zugsereg,
labancvérük hajtja őket
Orkányra fájik fáslott foguk
De az orkánylegények csúfolva kergetik őket

Előre, jó orkányfiak!
Szellem és hitvány test,
Erős kar, védni tudánk a hazát!
Szabad nemzetet, szabad Orkányt!

Orkánszepezd, 1848 május hava.
 

Erősen gyanítható, hogy az utolsó előtti versszak egy későbbi betoldás, méghozzá nem mástól mint Szügyjáró Alfréd-tól. több irodalomtörténész is megerősítette, hiszen a betoldás híven tükrözi Szügyjáró nemes és hozzáértő elméjét és tehetségét. És persze erős zugságellenességét.

2011. március 6-án az Orkánlekszikai Egyetem orkanológiai tanszéke rendezésében többed magával Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter és Wolfgang von Hasselbürter, Baden-Württenberg tartomány oktatási minisztériumának külpolitikai szakreferense is előadást tart a orkánkutatás legújabb eredményeiről.

Wolfgang von Hasselbürter, a díszvendég

A konferencia programja:

ifj. Mosó Mihály (Neveletlen krónikás): A negyedik utas: az Orkán című előadása az orkánsági népi mozgalom megszületéséről, majd Eömberes Miklós munkásságáról

A csuhás: Az orkánsági sajtó helyzete 1222-től napjainkig

Templomi udvarnok: „Snóvájdlingi babért ne mutass tavasz előtt kacsát” – utazás az orkánsági népszokások közé, avagy falra hányt kacsa.

Szünet: kacsaétkek és babpálinka

Az Orkánsági Történeti Társulat rendkívül színvonalasra sikerült tavalyi előadása: Orkánság és a Jaltai Egyezmények

Delejes Morzsek Henrik (Zugsági hírnök): A harmadik babháború Zugság és Orkánság között. Itt hívjuk fel  a tisztelt hallgatóság figyelmét, hogy Morzsek Henrik a meghívásunknak tesz eleget, így kérjük, hogy kerüljék a sértő megjegyzéseket, bekiabálásokat. A kacsásítás és a falra hányás továbbra is a legmélyebb sértésnek számít Zugságban, így ezeket a cselekedeteket is kerüljék!

Alsóorkánréti Könnyes Oszkár: Beszámoló a legújabb gyűjtéseiből: Hová tűntek az orkánlegényesi asszonyok. Pajzán mesék Délnyugat-Orkánságból.

Pokorni Zoltán: Az orkanológia jövője az új felsőoktatási rendszerben

Díszvendég: Wolfgang von Hasselbürter: Die volkstümliche Entwicklung von Arkeschen nach 1945 in Baden-Württemberg (Az orkánok népi fejlődése Baden-Württembergben 1945 után)

Böllér - vagyis az Orkánság blogújság mezőgazdasági szakírója a nemzetközi "A sertéstenyésztés és szaporítás aktuális kérdései" című konferencián való részvétele miatt lemondta előadását.

Esti díszelőadás: Az orkánok bejövetele, túl a barátságon. "Az orkán honfoglalás bemutatása egy őslakos szenvedésein keresztül, és két orkán harcos szoros kapcsolata". Pajzán tragédia Alföldi Róbert rendezésében és főszereplésével.

A matematika tudománya sokkal kevesebb lenne ma a magyar tudósok nélkül. Ám kevesen tudják, hogy egy számtani jelhez is magyar – orkánsági – tudós neve kötődik.

1858-ban, egy Orkán megyei matematikus, dr. Oktrojál Ernő találta föl a számtan világában azóta is használatos kacsacsőrt.

Rájött, hogy két szám közötti hasonulást valamiképpen ki kell fejeznie. Mivel Orkánszentgyörgyön élt, szabadidejében egy kis háztáji gazdálkodást is fenntartott, ezért először a művelet bemutatására egy brokkolit használt fel. Így a képlet úgy nézett ki, hogy a tábla elé tartott egy brokkolit.

 10 [brokkoli] 12.

 A brokkolival több probléma is adódott. Egyrészt az orkánsági híres brokkolivész miatt igencsak drága lett a beszerzése, másrészről sokszor az éhező hallgatók miatt nem élte meg a következő előadást a jelnek használt zöldség. Harmadrészről pedig a brokkolival nehezen lehetett megmutatni (kicsiny volta miatt a hátsó sorokból alig kivehetően), hogy pontosan melyik szám, képlet a nagyobb.

Oktrojálnak ekkor a palánták mellől a haszonállatok felé fókuszált a szeme. Mivel büszke orkánságiként jelentős mennyiségű kacsát tartott otthon, egyetemi előadásaira egyik, Tamás névre „keresztelt” kacsáját vitte be magával. A kacsát kezébe vette és úgy forgatta, tartotta, ahogyan a matematika szigorú szabályrendszere adta. A hallgatók között a hangos kacaj mellett valamifajta elismerést is kiváltott. A professzort országszerte hívták különböző előadásokra. A népszerűség csúcsán viszont már külön szemináriumot kellett szerveznie a kacsák beszerzésére.

1860-ra már a matematikai jelek tudósaként ünnepelték, ami egyből szemet szúrt a Habsburgoknak, így a „kacsacsőr” kifejezés használatát betiltották, ellenkező hatást érve el ezzel: nemzeti hős lett Oktrojálból. Ekkorra a professzor feleslegesnek ítélte a kacsák bevonását, és saját szájtátásával jelezte a matematikai különbséget.

Ebből adódott egy szép, értelmiségi hagyomány Orkánlekszikán. Ha valaminek a fontosságát szeretnék kifejezni valami ellenében, akkor a kedvelt tárgy vagy személy felé elég kitátanunk a szánkat.

Szerelmet vall egy orkánsági sportoló

A jel így sokkal könnyebben terjedt el, és már Berlinben is használni kezdték, amikor egy königsbergi német tudós, egy bizonyos Leopold Hund a máig használt szimbólumot dolgozta ki a kacsacsőrre.

< >

Horn Gábor jobban kedveli számítógépét, mint Kóka Jánost

A német tudós megírta az ötletét Oktrojálnak is, aki viszont sűrű sértődések közt válaszolt rá. Leopold Hund publikálta az új jelet, ezzel világhírnévre téve szert, és Orkán megye szülöttjét a teljes feledésbe kergette. A városligeti milleneumi kiállításon már nagyon kevés érdeklődő látogatta meg Orkánszentgyörgy szülöttének sátrát. Családja körében,  magas kort megélve, a hírnevet maga mögött hagyva, 1905-ben hunyt el Oktrojál Ernő, a kacsacsőr feltalálója.

110 éve született Eömberes-Kiss Miklós, az Orkánság legjelentősebb népi írója, vagy, ahogyan ahogyan temetésén Veres Péter fogalmazott: a "hátsókert esztétája".

Eömberes-Kiss 1901-ben született Orkánparlagon, nincstelen szegényparaszt szülők gyermekeként. Édesapja írástudatlan disznópásztor volt, így természetesen fiát is kondásnak szánta. A helybeli kántortanító azonban felfigyelt a kemence mellett folyton a kalendáriumot bújó fiú tehetségére, s ösztöndíjasként beajánlotta az orkánbaksonyi református kollégiumba (ma alternatív gimnázium).

A fiatal Miklóst 17 évesen besorozták katonának, így csak 1921-ben érettségizett le. A fronton születtek első zsengéi, melyeket pár évvel később Gránátszilánkok címmel ki is adott a Turul Szövetség, amelybe rögtön a háborúból hazatérve belépett.

 Eömberes-Kiss az érettségi után felvételt nyert az Orkánlekszikai Egyetem magyar-francia szakára. A tehetséges ifjú 1924-ben el is nyert egy párizsi ösztöndíjat, ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel. Hazatérve ki is lépett a Turulból, és szegényparaszt fiatalokból önképző kört alakított. A maroknyi ifjú sok hányattatásnak volt kitéve. Üléseik helyszíne kezdetben a Hetveny-téren álló Rózsika borozó volt. Innen néhány hét múlva „közbotrányokozás” miatt kitiltották őket. Másfél esztendő alatt 4 helyről kellett emiatt távozniuk. (Malteros József marxista történész kutatásai szerint valójában a horthysta politikai rendőrség nyomása állt a háttérben.)

Eömberes-Kiss Miklós falukutató útján

A hányatott sorsú, ám annál tehetségesebb fiatalemberre, az Orkánsági Szép Szó című kis példányszámú, ám igen nagy hatású irodalmi folyóirat tulajdonosa, Weiszler Hugó figyelt fel. Eömberes-Kiss versei, novellái, tárcái több mint nyolc éven át itt jelentek meg. E lap hasábjain látott folytatásokban napvilágot legjelentősebb prózai műve, a „Tékozló konda” című szociográfiája is, melyet könyv alakban 1932-ben adtak ki. Az orkánsági szegényparaszti társadalom reménytelenségéről, és úttévesztéseiről szóló alkotás - melyet hónapokon át az orkánsági falvakban vándorolva írt -  egyből a magyar irodalom élvonalába emelte. Amikor vádat emeltek ellene „izgatás” miatt. nem kisebb tekintély, mint Móricz Zsigmond védte meg az Orkánsági Naplóba írt karcolatában. Eömberes végül 250 pengő büntetést kapott, de az ügy ismertté tette nevét a megye határain kívül is.

Ugyanakkor ez a könyv hozta el a szakítást is az Orkánsági Szép Szóval. Weiszler ugyanis nem engedte, hogy lapjában lehozzák a regény szerinte antiszemita kitételeit. Eömberes ekkor az Orkáni Virradat című szélsőjobboldali orgánumhoz fordult, s ők készséggel közölték az inkriminált részeket. Eömberes a következő évtől már e lapnál dolgozott, az Orkán Vezér Kiadónál jelent meg 1935-ben Makkot Vetek című gyűjteményes verses kötete. Az 1938-as választások alkalmával képviselő jelöltséget is vállalt a Kapáskeresztes Párt színeiben. Miután a párt a választási kudarc után beolvadt a nyilas mozgalomba, Eömberes-Kiss kilépett, mert a németbarát orientációval nem tudott egyet érteni.

A háború alatt következetesen békepárti és németellenes hozzáállást tanúsított, bár a Felvidék és Erdély visszatértét lelkesen üdvözölte a Baksonyi Reggel hasábjain. 1940-ben vette el feleségül a szövőnőként dolgozó Tenyeres Helgát. 1944. márciusában a Gestapo kőrözési listáján az ő neve is szerepelt, ám szerencséjére "Kiss Miklós”néven, így nem találtak rá egy ideig, s volt ideje elbujkálni szüleinél. Nyolc hónapig egy disznóólban rejtőzködött. Élményeit Gondolatok a vályúnál címmel írta meg néhány esztendővel később.

A háborút követő években Eömberes-Kiss nagy lelkesedéssel vetette bele magát a közéletbe, Kérges Kéz címmel lapot is indított. Ám jellegzetesen népi-nemzeti, harmadik utas programja hamar ellenséggé tette a kommunisták szemében. 1948-tól lapját betiltották, s nem publikálhatott sehol. Éveken át segédmunkásként dolgozott Orkánújváros építésénél. 1956-ban a helyi Forradalmi Bizottság elnökévé választották meg, mint ismert, és elismert értelmiségit. A forradalom leverése után, 1958-ban az úgynevezett orkánújvárosi íróper során 4 év fegyházbüntetést kapott. 1963-ban, súlyos betegen, amnesztiával szabadult.

Az idősödő Eömberes-Kiss, legendás piros-fehér-zöld pipájával

 A rabságban megrendült egészsége többé már nem volt a régi, bár a hatvanas évek végéig gyakori vendégnek számított az orkánbaksonyi Kácsa vendéglőben. A körülötte kialakult, főként fiatal értelmiségiekből álló kör később az orkánsági népnemzeti ellenzék magva lett.

1976-ban hunyt el. Önéletrajzát hosszas huzavona után, 1979-ben posztumusz adta ki a Megvető Könyvkiadó „Ember a susnyásban” címmel.

Életéről először 1981-ben publikált tanulmányt Malteros József a Párttörténeti Intézet munkatársa "Egy élet az agrárproletariátusért" címmel a az orkánújvárosi Munkásököl című elméleti folyóiratba. 1997-ben Könnyes Oszkár írt magánkiadásban megjelentetett monográfiát "Kérges próféta" címmel. A két szakember azóta is heves vitában áll egymással. (lásd Könnyes: Vörös hazugságok a próféta körül című cikkét, illetve Malteros Szocialista harcosból árja hős - könnyes-bús hőstörténet, vagy gyűlöletbeszéd? című válaszát)

Házasság-törő terem ma

1959-ben az Orkán megyei MSZMP élére Királyné Frakk Olga került, aki híresen rosszban volt férjével. Sőt, igazából idejekorán elvált tőle, de továbbra is férjezett nevét használta, gondolván: az akkori világban csak így lehet érvényesülni.

Megjegyezendő, hogy férjét, Király Istvánt rendszeresen verte felesége. Király úgy állt bosszút, hogy nyilvánosan csalta hitvesét. Mindkettejükről a legkirívóbb és pikánsabbnál pikánsabb történetek maradtak fent. A véget nem érő huzavona végül az 1956-os forradalom alatt fejeződött be: az Orkánkszentlászlói Forradalmi Kézművestanács előtt kimondták a boldogító válást.

Olga elvtársnő karrierje innen gyorsan ívelt a magasba. Annyi energiája szabadult fel a válás kimondásával, hogy minden idejét a szocializmus építésére szánta. Mikor feljutott a csúcsra, még érezte kezén a bizsergető érzést; a sok férjveréstől örökké pirossá vedlett tenyere nem feledtette el a házasság szomorúságait és a válás örömét.

Ezért 1959. november 7-én Orkánújváros újonnan épült részében (Petőfi-tanya, a helyiek „Zsivágónak” hívják) felavatta az ország első Házasságtörő termét.

A korabeli jogszabályok szerint ugyanis csak úgy lehetett (gyorsan) elválni, ha az egyik félről egyértelműen kiderült: máshoz jár légyottokra.

Házasság felbontása az Orkánújvárosi Önkormányzat Szekrényessy-termében

Királyné Frakk Olga elvtársnő ezért ügyesen újraértelmezve a jogi kereteket, hivatalos „házasságtörőket” alkalmazott, akik miatt minden herce-hurca nélkül ki lehetett mondani a – boldogító – válást. A Párt, kifejezetten a megyei főtitkár elvtársnő javaslatára, roppant módon szorgalmazta a válásokat. Így a válási procedúra kimondását a helyi Tanács fizette, sőt, egy egyedül maradt többgyermekes anyuka kedvezőbben pályázhatott újonnan épült panellakásra is. A házasságtörés először kifejezetten abszurd eseménynek minősült, ezért sokan kíváncsiak voltak rá. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni: egy zavarba ejtő, de – ahogy hivatalosan fogalmaztak – „nyilvánvaló szándékolt megcsalást kifejező” csókot kell érteni az esemény alatt. Mégis, az első ilyen, szokatlan válások nagy tömeget vonzottak. Ez elmúlt több mint 50 évben, több hagyomány is rakódott a válások kimondására.

Az egybegyűltek izgatottan várják a házasságtörést.

Először is az asszonyokat annyi csokorral (nem virággal!) köszöntik, ahány gyermekük született a házasság alatt. Különösen fontos szerepe van a házasságtörést véghezvivő férfinak / nőnek. Őket Törőembernek / Törőnőnek hívják, vagy együttes nevén törőnek. Általában a válást hivatalosan elindító féllel kell foglalkoznia a törőnek, de plusz szolgáltatásként mindkét fél részéről megtörténhet a megcsalás.

A törő a válást követő ünnepségen is a főasztalnál foglal helyet, és ő kíséri át az elválasztott párt a buli helyszínére.

A Petőfi Múzeum dolgozói egy Széppataki Róza-verssel köszöntik a boldog válófeleket.

Ahogy már fenti sorainkból kiderült, a válási procedúra nem ér véget a Házasságtörő teremben. A kivonuló zenét külön kérni kell, de nagyon népszerű Máté Péter: Majdnem szerelem volt, Egyszer véget ér, és Balázs Pali: Sirályok sírnak, illetve Bródy: Rózsádra tapostam… című muzsikák. A fiatalosabb párok a Doors: „The end”-jét szokták még választani.

Az épületből kilépve a volt férjnek nyilvánosan szemrevételeznie kell a válónép hölgyeit, hiszen már megteheti. Közben babpálinkát fogyaszt.

A volt feleség utána egy tányért mosogat el: ezzel szimbolizálja, hogy ez volt az utolsó, amit feleségként elmosogatott.

Az ünnepélyen hatalmas buli szokott lenni: a férfinak itt több szerepe is van. Az ünnepség elején egy rántottát kell készítenie, bizonyítva, hogy alkalmas az újbóli egyedüllétre.

Fövenyes Jánosék készülnek fiuk válására.

Az étel elkészülte után tálalják fel az ekkor hagyományos fűszeres ragulevest, gőzölt kölesgombócot és kacsapörköltet és a disznópecsenyét.

 A férj következő szereplése a tartástánc. Az ünnepi sereg a férfit felkéri táncolni, miközben a törő pénzt gyűjt a néptől – később ebből kell fizetnie az ex-férjnek a tartásdíjat.

Ezalatt asszonyszöktetés zajlik. Eme hagyomány nyilván párhuzamban áll a menyasszonyszöktetéssel. Az újonnan kelendő hölgyet bárki megszöktetheti, de nem illik visszahozni . Ha mégis visszahozzák (ez ritkán fordul elő), akkor a férj kivételével a népből kell valakinek visszaváltania . Majd ő viszi el. Ennek a furcsa szokásnak komoly szociológiai jelentősége van: Orkánságban az elvált nők nagyon ritkán maradnak egyedül.

A szöktetés után az asszony már nem tér vissza az ünnepség helyszínére: a már elkelt, vagy házasságban lévő hölgyek idő után vele tartanak, és külön folytatják a mulatozást.

Áldott, békés, szeretetben teljes Karácsonyi Ünnepeket kíván minden kedves Olvasónak az Orkán-blog szerkesztőcsapata:

A csuhás, A böllér, Alsóorkánréti Könnyes Oszkár, Nevetlen Krónikás és a templomi udvarnok!

Találkozunk 2011-ben is!

Idei Karácsonyfa-szépségversenyünk első helyezettje, az orkánnémedi Cimmermann-család fácskája (nem decemberfenyője!).

Mindenkit meglepett, hogy az idei PISA vizsgálat szerint a magyar - beleértve az orkánsági -  diákok olvasási és szövegértési képességi nem javultak az utolsó felmérés óta. Ennek okairól és hátteréről faggattuk dr. Tuffer Ernőt, az orkánbaksonyi polgármesteri hivatal szakreferensét, aki egyben a helyi gimnázium magyar irodalom tanára is.

• Üdvözlöm! Első kérdésem kicsit személyesebb lenne, mielőtt a tárgyra térnénk.

• Jó napot kívánok, parancsoljon.

• Ha jól tudom, Ön eredetileg atomfizikusi végzettséggel bír, hogy lett magából magyar tanár?

• Hát kérem szépen én még 1968-ban, a nagy időkben kaptam egy ösztöndíjat a Leningrádi Dzserzsinszkíj Főiskolára. Szegényparaszti származásom miatt, ugye, nem sok érvényesülési lehetőségem volt, így felkerestem a helyi párttitkár elvtársat, és elmondtam neki, hogy ha anyagilag támogat a párt, hajlandó vagyok információkat szolgáltatni az egyik tanáromról.

• Elnézést, hogy közbevágok, de milyen információkra gondol itt?

• Hát tudja, voltak ezek a nyilas idők, és megtudtam, hogy Pista bácsi vastagon benne volt ezekben az időkben. Állítólag a szomszéd Gizike, látta, hogy nyilasokkal diskurál az öreg, még 1944-ben.

• Már ne haragudjon, de az, hogy valaki beszélt a nyilas katonákkal, még nem halálos bűn!

• Maga ne haragudjon, de mindenki cinkos volt, aki nem volt kommunista, vagy vörös katona. Szóval, Pista bácsi állítólag még tolta is szerelvényt 1944-ben miután a nácik összefogdosták a zsidókat. Szó mi szó, mondtam a párttitkár elvtársnak, hogy én ezt tudom, cserébe kérek támogatást. Jóska ezt meg is ígérte, de persze ez 1966-ban volt, két évet még várnom kellett.

• Miért kellett két év ehhez?

• Azért, mert miután lefogták az öreget, bíróság elé állították, egy időben a zuglói nyilasokkat. Ez amolyan társper volt, csak ezt kevesen tudják. Miután a bíróság kiszabta a halálos ítéletet, a tárgyalótermet kiürítették, ahol persze tanúként jelen voltam, majd a bíró jelenlétében átadta a párttitkár elvtárs a díszoklevelet és a csekket, amelyen egy szép kis pénzösszeg volt. Nagyon hálásak voltak. Hát így kerültem Leningrádba.

• Ha jól tudom ön atomfizikus elsősorban, hogy lett magából magyar tanár.

• Hát kérem szépen, miután a leningrádi laborban, ahol tanultam és dolgoztam, rájöttem, hogy szabotázst készítenek elő a kollégák, jelentettem a helyi párttitkár elvtársnak. Az történt ugyanis, hogy ezek mind kulákok voltak, származásilag, és énnekem a politikai órákon elmondták, hogy a kulákok rejtik magukat, és beszivárognak mindenhova. Én erre rájöttem, s feljelentettem őket, hogy tudatosan lassítják a részecskegyorsítót. A feljelentésem nyomán internálták a teljes labort. Én maradtam magamba egyedül. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább az irodalommal fogok foglalkozni. Egyébként én fordítottam magyarra az elhárításnak az orosz nyelvű kézikönyvet. Nagyon izgalmas mű.

• Térjünk akkor tehát a tárgyra. Mit gondol a most megjelent PISA vizsgálat eredményeiről?

• Kérem szépen, én nem tudom, de hogy a pizza nem laktató, azt eddig is tudtam.

• Elnézést, de a felmérésről lenne szó, nem a pizzáról.

• Ja, hát azt én megpróbáltam elolvasni, de sok mindent nem értettem belőle. A szomszéd Józsit kértem meg, hogy nézze meg, ő géplakatos, jobban ért a szakszövegekhez.

• És mire jutottak, akkor, ha mondhatom így - együtt?

• Hát kérem szépen, abban az állt, hogy a diákok nem értik az olvasott szöveget. Amit csak azért furcsállok, mert én sem értettem. Ha ezt a szöveget kellett a diákoknak is elolvasni, akkor nem csodálkozom az eredményen.

• Nem gondolja, hogy a szövegértés az egyik kulcskompetencia?

• Kulcs micsoda?

• Kompetencia.

• Ja igen, de lehet, de minket itt baksonyban más kompetenciák érdekelnek – az ön szavaival élve – s új oktatási modellt alkalmazunk.

• Mi ez az új oktatási modell?

• Tudja vannak ezek az alternatív iskolák. Mi itt a pedagógusokkal úgy véltük, hogy ha valami alternatív, akkor legyen tényleg alternatív.

• Miben fogható meg ez a legjobban?

• Abban kérem, hogy nekem elmondták, az alternatív az ilyen „vagy-vagy” dolog. Szóval nálunk itt vagy van tanítás, vagy nincs. Aztán vagy van tanár, vagy nincs. Sőt olyan is van, hogy vagy van diák, vagy nincs. Az életre neveljük őket.

• Nem gondolja, hogy így a tantervet nem lehet teljesíteni?

• Tantervet? Az meg minek? Nincs tanterv, mert az egy központosított, tekintélyuralmi – régen úgy mondtuk fasiszta – intézmény, ami gúzsba köti a gyerek és tanár kezét. Fel kell szabadítani ezeket a proletár gyerekeket. Most tervezzük bevezetni a tanár nélküli oktatást is. Forradalmi lépés lenne, elhiheti.

• Gondolom, de mégis, ha nincs tanár, akkor ki adja át a tudást a gyerekeknek?

• Igazából jogos a kérdés, senki. Nincs erre pénz, meg szükség sem. A tanári szerep átalakult, most már inkább a szülők idegesítése a szerepük. Arra nincs szükség, hogy a dolgozó szülőket a tanárok zaklassák, hogy nem tanul a gyerek.

• Nehezen igazodom el az ön nézetei között, de kíváncsi lennék arra, hogy akkor ki vigyáz a gyerekekre?

• Van itt baksonyban egy cég, Inkább Szekuriti. Ez a sógorom öccsének a cége. Munkát kellett adnom nekik, így hát most ők őrzik a gyerekeket, míg a szülők dolgoznak.

• Komoly aggályaim vannak, hogy az orkánbaksonyi gyerekek így jelentős hátránnyal indulnak az életben.

• Magának ne legyenek aggályai. A diákok az OKTV-n mindig helyezettek, s ezzel is igazolják az alternatív oktatás létjogosultságát.

• Hogy lehet ez, hiszen nincs is rendes tanóra?

• Látja, mi haladunk a korral, az iskola számunkra most már szolgáltató intézmény. Mi bizonyos összeg fejében, a diáknak eladjuk az OKTV "csomagot". Ha akarja, a megoldó kulcsot is megkapja, de ahhoz az interneten kell regisztrálnia. Idén bővült a kínálat, most már hed-szettel adjuk a csomagot, így azt a verseny alatt is tudják használni.

• Nem akarom megbántani, de szerintem ez teljesen elrugaszkodott és profitorientált viselkedés!

• Nem bánt meg, de magának semmije sincs, én meg idén már másodszor vettem új autót!

• Visszatérve a PISA vizsgálatra. Mit gondol ezek után arról, hogy fontos-e a szövegértés a diákoknál?

• Szerintem teljesen haszontalan. A szöveggyűjteményekben, térképekben minden benne van. Még csak érteni sem kell, csak másolni. A modern társadalom a fogyasztásra épül. A termékek leírása nem egy disszertáció, inkább azt értse a gyerek, mintsem a Halotti beszédet. Különben is, veszélyes dolog a túlzott történelmi ismeretanyag.

• Utolsó kérdésként, kíváncsi lennék akkor arra, hogy hogy néz ki egy tanítási nap az ön által vezetett Erdőfalú Középiskolában?

• Megérkeznek a gyerekek délelőtt valamikor. Itt már várják őket termékbemutatókkal, kóstolókkal. Ahogy érkeznek úgy töltik fel a csoportot. Ezek mennek délelőtt. Délután aktuálpolitikai előadások vannak, leginkább a fasizmus előretöréséről. Immár egy éve nagy sikerrel fut, a honnan ismerjük fel a turul-fasisztákat című előadás. Nagy öröm volt, hogy egykori tartótisztemet sikerült megnyernem az ügynek és ma ő ad elő. Ezt követően napi sajtószemle, majd informatikai előadások vannak. Idén létesítettünk cset-termet, ahol lehet csetelni is. Szintén idei siker, hogy elindítottuk az önvédelem oktatást, főképp a szülők által elkövetett agresszió kivédésére szakosodott oktatókkal, valamint párhuzamosan fut ezzel a Jog-Kuckó nevű műhelyfoglalkozás, ahol a gyerekek megismerkednek a jogaikkal, és azokkal a lehetőségekkel, amelyek segítségével akár a szülőket is fel tudják jelenteni. Ezzel zárul a nap.

• Végezetül, nem fél, hogy az ilyen szintű szabadosság miatt egyszer komoly baja lehet?

• Először is ne fenyegessen, másodszor pedig megvan Brüsszel telefonszáma. Élő vonallal vagyok összekapcsolva Brüsszellel.

• Köszönöm az interjút!

A közbiztonság, a falvak békés mindennapjainak szavatolása Orkánságban is kiemelt jelentőséggel bír. Kevesen tudják, hogy Orkánság nem tartozik az Országos Rendőrkapitányság hatáskörébe, a tájegységben ugyanis egy sajátos, szigorúan territoriális jellegű rendfenntartó szerv, a disznósági őrség működik, évszázadok óta.

A disznósági őrség nagyon régi szervezet, gyökerei, hagyományai egészen az 1240-es évekig nyúlnak vissza. A tatárjárás idején Orkánság - az ország egyéb részeihez hasonlóan - szörnyű pusztításon ment keresztül. A besorozott, harcolni képes férfiak közül - a korabeli lantművész, Üstökhy Bokor Zoárd elbeszélése nyomán - szinte senki sem tért haza a muhi csatából, aminek következtében a falvak kiszolgáltatottá váltak a haramiák és egyéb bűnözők portyázásaival szemben. Ekkor szervezték meg - először Orkánbuggyoson - a disznósági őrséget (korabeli elnevezés: "disznajzsandárság"), a falu idősödő, de becsvágyó bölléreiből. Az böllérek önként vállalták a falu őrzését; szabadidejükben a disznóvágáskor használt bárdokkal és késekkel járőröztek. A leleményesebbek az elsett katonák felszerelését is magukra aggatták, így helyenként már-már milicista benyomást keltettek. A disznósági őrök számos alkalommal konfrontálódtak a vérszemet kapott tatárokkal. Így volt az 1242-es orkánalmási csatában is, ahol három falu, Orkánbuggyos, Orkánvasvári és Orkánpéteri disznósági őrei -kiegészülve Ugrin érsek életben maradt katonáival - rajtaütést hajtottak végre a Szigmoncsök vezette tatár gyalogosegység táborán. A feldühödött magyarok mindenkit lekaszaboltak, ezért hazatérésük után hősként tisztelték őket. Innentől kezdve szinte minden legény disznósági őr szeretett volna lenni, így az utánpótlás kérdése hamar megoldódott.

Később a végvárrendszer orkánsági gyöngyszeme, Kacsa várának állományát is a környék legjobb disznósági őreiből válogatták össze, de egyes források szerint az 1450-es évek végén szerveződő fekete seregben is szolgált disznósági őrökből álló bandérium (ez állítólag a fekete sereg egyik atyja, Lehoczky János kifejezett kérése volt). Az ezt követő évszázadokból sajnos nem áll rendelkezésünkre írásos emlék a disznósági őrök tevékenységéről. Annyi bizonyos, hogy az I. Világháborúban ismét olyan vérveszteséget szenvedett Orkánság férfilakossága, hogy a szolgálatban lévő, be nem sorozott őrökre eztán még nagyobb felelősség hárult. Nekik köszönhető, hogy a tájegységet sem a különítményesek, sem a Balkán felöl érkező antant-katonák nem tudták kifosztani (pedig a legenda szerint a híres-hírhedt Prónay Pál is szeretett volna néhány disznósági őrt verbuválni, de elzavarták).

Disznóőrök ropják a táncot, valamikor a 17. század közepén. A mokány disznósági őr a leányálmok netovábbja volt!

Az 1919-es év zűrzavarában helyi politikai erők kísérletet tettek az Orkánköztársaság kikiáltására, melynek katonai magvát mi másból szervezték volna, mint a szeretett disznósági őrökből. Ezt a törekvést azonban meghiúsította Horthy Mikós budapesti bevonulása, melynek hírére a disznósági őrök is a kormányzó oldalára álltak. Jutalomból 100 esztendőre megkapták Orkánság kizárólagos rendfenntartói jogát.

A disznósági őrök napjainkban is eredményesen végzik munkájukat. Ez annak is köszönhető, hogy tagjai minden esetben az adott falu férfilakosságából kerülnek ki, tehát az állományban nagyon erős a hivatástudat. Feladatuk oroszlánrészét elkóborolt háziállatok felkutatása és a belvíz sújtotta területek lecsapolása/homokzsákozása teszi ki, ezen kívül hajlamosak minden, idegennek tűnő személybe  belekötni. A disznósági őr mániákus járőröző, aki még a legnyugodtabb napokon is árgus szemekkel keresi, kutatja a vélt veszély forrását. Előfordulásuk valószínűségét nagyban növeli a kocsmák közelsége. Köztudomású, hogy a disznósági őrök nagyivók és hedonisták, akik hajlamosak arra, hogy "szolgálat" közben ivóversenyt tartsanak. Egyenruhájuk továbbra sincs, de az intézkedő disznósági őr könnyen felismerhető a lezseren övbe dugott vágóeszközökről és a lovaglócsizmáról. Egyesek jókora buzogánnyal ("páncélökör") növelik fellépésük hatékonyságát, mások - haladva a korral -  viperával és paprikaspray-jel szerelik fel magukat (előfordult, hogy a "vipera" alatt az egyik őr  egy hüllőt, nem pedig fegyvert  értett. Így az illető egy mérges kígyóval a nyakában járőrözött, egészen addig, amíg a bestia életveszélyesen meg nem marta). Intézkedési jogkörük terjedelme kizárólag rajtuk múlik, a szóbeli feddéstől kezdve a náspángoláson át mindent megtehetnek azzal, akit vétségen kapnak.

Fürj Lázár, Orkánbuggyosi disznósági őr, intézkedés közben. A hagyományok örökké élnek.

 A belépési feltételek mindenkinek adottak, nem kell hozzá más, mint legalább 5 disznó vagy egyéb jószág levágásában való részvétel, célbadobás késsel, 10 kilométeres erőltetett menet végrehajtása egy fél disznóval a háton, majd beavatásként tíz öntőnyi, disznóbelsőséggel kevert babpálinka elfogyasztása, két órán belül.